Ha már ősz, akkor almaszezon, és almás sütemények minden mennyiségben. Rengeteg almás süti receptem van, egyik finomabb, mint a másik, és mindig imádok velük variálni. Most az almások közül is a legegyszerűbbbet hoztam el nektek, még pedig egy rétest. 

Egyszer belevetem magam a saját rétestészta elkészítésébe, de ennek sajnos nem most jött el a pillanata. Az egyik százforintos látogatásom alkalmával olyan termékbe botlottam, amit eddig sehol máshol nem sikerült felfedezni. Ez pedig a hajdinás réteslap volt. Cirka 390 Ft-ért vesztegették, és úgy voltam vele, hogy próba cseresznye alapon kap egy esélyt. Mindig is szerettem újdonságokat kipróbálni, a hajdinát meg alapból is szeretem, illetve férj is imádja, így amikor meglátta a hűtőben, nem tiltakozott ellene egyáltalán. 

Először egyébként túrós-pudingos verzióban gondolkodtam, de mivel nagyon régen készítettem már az egyik kedvenc, összedobálós túrós sütimet, így letettem a túrós rétesről, és hát almás lett belőle. És mennyire jó döntés is volt ez. Annyira szeretem az almakrémet, és olyan jól tud ez érvényesülni a sütikben, hogy ah, hihetetlen. Jól olvasod, én krémet készítek az almából, drága nagyikám így tanította nekem. Sokan csak lereszelik, megy rá egy kis fahéj és cukor, és úgy töltik be minden süteménybe, de nekem az a verzió túl "száraz", na nem a szó szoros értelmében véve.  

Biztosan csak azért így szeretem jobban, mert ezt láttam, ezt szoktam meg, és ez az egyik íz, ami a gyerekkoromra emlékeztet. Ugyan nagyi nem rétest csinált, ő az almáspitére esküszik (és ó az-az almás pite mennyire nagyon finom is tud lenni) de a krém egy és ugyanaz. Abszolút nem nagy ördöngősség, lényegében csak meg kell főzni az almát, de állagában abszolút egy krémre fog emlékeztetni, amikor elkészült. 

Almás rétes: 

Hozzávalók:

• 1 cs. réteslap (én most a hajdinás verzióval készítettem, de bármilyen megfelelő)
• 15 dkg vaj
• 1,5 kg alma
• 4-6 ek. cukor (attól függ mennyire szeretitek édesen)
• 1 citrom reszelt héja ill. leve
• 3-4 tk fahéj (mert minél fahéjasabb, annál jobb)
• 1 dl víz

Elkészítés: 

• Az almákat megpucolom, lereszelem (nem a sajtreszelőn, hanem a nagyobb verzióval), hozzáadom a cukrot, citrom héját és levét, majd a fahéjat. Elkeverem. Egy fazékba rakom, és hozzáadom a vizet. Kis lángon elkezdem főzni. Nagyon hamar elkezd rotyogni, és az alma is fog még engedni magából bőven vizet, de itt jön a kis türelemjáték, meg kell várni míg szinte teljesen elfő a víz róla, és egy sűrű krémet kapok eredménynek. Amíg készül a krém (néha azért legyen átkavarva), addig foglalkozom a réteslappal. A vajat megolvasztom, majd kenőtoll segítségével minden lapot egyesével átkenek. Nekem 6 lap volt a csomagban. Amikor kész vagyok, és már a krémem is elkészült, akkor jöhet is a töltés. Még forrón beleteszem az almakrémet, egyenletesen elsimítom, majd feltekerem, jó szorosan. Tekerés után sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, és lekenem tojással. 180 fokos előmelegtített sütőben, alulsütés + légkeverés fokozaton 30 percet sütöm. Közben azért érdemes figyelni, sütőfüggő, kinek hogyan sül, de akkor lesz tökéletes, ha szép aranybarna a külseje. Nagyjából 30 percet várok az elkészülése után, hogy szépen szeletelhető legyen. 

 Na, mit gondoltok az almakrémről? Ugye milyen klasszul néz ki a rétesben? És csak halkan megsúgom, ez a krém bármilyen süteményben megállja a helyét, mellé nem lehet vele lőni. 

Melyik a kedvenc rétesetek? 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.

 Ölelés,

Ilus

Ami azt illeti, hosszú idő óta nem voltam jelen a blog felületén, csakis az instagram, illetve facebook oldalán. Egyszerűen minden is összejött, és erre már nem jutott idő. Viszont az írás hiányzik, így hát helló újra mindenkinek.

Kifejezetten egy nem szokványos receptet hoztam, hiszen közel sem mondható annak. Az alapja egy kínai csoda étel, ami a maga tökéletességével együtt hihetetlenül finom. Viszont jött az a pillanat, amikor egy kicsit módosítottam rajta, hiszen ez vagyok én, mindig kitalálok valamit, amivel újítok a már meglévő, kissé kőbe vésett recepteken, még a sajátjaimon is, amit az évek alatt alkottam meg, találtam ki. 

No nem kell nagy ördöngősségre gondolni, egyszerűen csak némi plusz tettem hozzá, és ettől olyan magyaros lett. Egy párszor már hangoztattam azt, hogy mennyire is rajongója vagyok a paprikakrémnek, legyen az csípős vagy éppen a csemege változat. Konkrétan mindenhez is jó. Reggel egy melegszendvicshez, vagy éppen bundáskenyérhez, de nagyon jól megállja a helyét majonézzel összekeverve, úgymond pikáns mártogatósként is egy sültkrumplihoz. Egyszerűen mindenhez is perfekt. Na és akkor itt jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a kung pao csirkébe is raknék belőle? És mi lett? Egy hűha de jó étel, amitől sokkal újabb, sokkal másabb, mint a megszokott. Ugyan lehet, hogy így elveszettette a eredetiségéből adódóan a kínaiságát (bár egyéb hozzávalókon nem változtattam (na meg persze csak magyaros verzióként könyveltem el a paprikakrém miatt)), de pont ettől lett olyan, amire vágyik az ember, ha már kísérletezik egy recepttel. 

Kung Pao csirke:

Hozzávalók: 

• 70 dkg csirkemell, apró kockára vágva
• 3 ek. szójaszósz
• 4 tk.liszt 
• 3-4 tk reszelt gyömbér 
• 1 nagy fej lilahagyma
• 5 gerezd fokhagyma reszelve
• 2 ek. paprikakrém (ha kevésbé sósan étkeztek, elég 1 ek. is) 
• 1/2 tk. őrölt chilipaprika
• Fekete őrölt bors ízlés szerint (só nem kell bele, mert a szójaszósz és a paprikrém is extrém sós)
• 2 tk. ecet
• 2 ek. olaj
• 3 tk. nádcukor
• 175 g sótlan földimogyoró
• Köretnek: párolt rizs, bulgur, hajdina, kuszkusz, ki mit szeret. Itt most párolt rizs került hozzá. 

Elkészítés: 

• A lisztet és szójaszószt kikeverem egy pici vízzel együtt, majd hozzáadom a kockázott csirkét, és összekeverem. Kicsit hagyom állni, nagyjából 30-40 perc erejéig pihen a hűtőben. 
• Az olajat felmelegítem, és belerakom a pihentett csirkét. Picit lepirítom, majd jönnek a fűszerek. A gyömbér, fokhagyma, lilahagyma, bors és chili megy hozzá, majd felengedem annyi vízzel, amennyire szeretném, hogy szaftos legyen. Ebben az esetben én 2 dl vizet használtam, de ez azért egyénfüggő. Hagyjuk főni.
• A nádcukrot kikeverem az ecettel, majd hozzáadom a már majdnem kész ételhez. Ezután pedig jöhet a paprikakrém, amit 2-3 ek vízzel elkeverek, és utána adom hozzá az ételhez. Semmi más nem maradt hátra, mint a mogyoró, amiből 150 grammot hozzáadok, majd főzöm még vele pár percig. 
• Amikor kész, a tetszőleges körettel, pár karika lilahagymával és a maradék mogyoróval díszítve tálalom. 

Tudom, a sok hozzávaló kicsit rémisztő lehet, de nem kell megijedni, egy roppant egyszerű ételről van itt szó. Gyorsan elkészül, utána pedig minden falat fantasztikus kényeztetés. 

Szoktatok készíteni Kung Pao csirkét? Van esetleg saját verziótok, mint nekem ez a magyaros? 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.

 Ölelés,

Ilus

Említettem már nektek, hogy lesznek bőven interjúk itt a blog felületén, és mivel a múltkori Évával készült interjúm hatalmas olvasottságnak örvendett (amit ezúton is köszönök nektek), úgy gondoltam vigyük ezt még tovább. Lehetőségem adódott interjút készíteni Krisztinával, aki Portugáliában él már elég régóta, és hát a portugál gasztronómia nagy szerelmese. Ebből jött az ötlet, hogy cikksorozatot készítek, ami a Nemzetek gasztronómiája címet viseli, és éppen az első részt olvashatjátok belőle. Ezáltal most Portugália gasztronómia világába kalauzollak el bennetek, még pedig a portugalhu.com oldal tulajdonosának, Krisztinának a segítségével.

1, Miért pont Portugália? Mi vonzott téged ebbe az országba? Mióta élsz kint?

Édesanyám az, akit követtem ide, a Férjemmel együtt, cirka 13 évvel ezelőtt. Trombitaművészként végeztem, és közvetlen az egyetem után Portugália lett az otthonom.

2, Beszéltük, hogy idegenvezetőként dolgozol. Gondolom a jelenlegi pandémiás helyzetben, sajnos ebben a szférában sem könnyű. Nálatok hogy néz ki a helyzet?

Ahogy Magyarországon is, itt is 2020-ban jöttek az első korlátozások, ami azért nehéz volt. Majd nyáron kissé helyreállt az élet, folytattam az idegenvezetést, és még három esküvőt is szerveztem, így szeptemberig akadt tennivaló bőven. A jelenlegi helyzet, olyan, mint most Magyarországon, viszont hamarosan kezd visszaállni az élet, szépen lassan vezetnek majd vissza mindent. Bizakodó vagyok, hiszen tavaly nyáron is tudtam dolgozni, remélem ezt most sem alakul másképp.

3, Hogyan jött az életedbe a gasztronómia? Milyen szerepet tölt be? Kitől tanultál főzni?

Édesanyám inspirált elsősorban, hiszen 20 éve cukrászként dolgozik itt Portugáliában. Viszont elég széles gasztronómia skálával rendelkezünk a családban. Én Kárpátaljai származású vagyok, Ukrán nemzetiségű Férjjel így Portugáliában, az Anyósom pedig Olaszországban él. Szóval megfordul egy pár nemzet a konyhánkban. A nagyszüleim révén pedig a magyar konyha is előszeretettel kerül napirendre, hiszen ők a mai napig Magyarországon élnek.

4, Milyen célból kezdted el a YouTube csatornádat? Volt hatással rá a jelenlegi helyzet?

Mint mindenkire, rám is hatalmas hatással volt a pandémiás helyzet. Idegenvezetőként kicsit több szabadidőm lett, és mivel a weboldalamat továbbra is fent kellett tartani, az eddigi ügyfeleim pedig imádták a Portugál gasztronómiát, ezért gondoltam ezen a vonalon is elkezdem terjeszteni a vállalkozásomat. Létrehoztam egy Youtube csatornát, ahol népszerű portugál fogások elkészítését mutatom be lépésről-lépésre. Ez egyre népszerűbbé vált, és most már konkrét kérések vannak, hogy miket készítsek el, hiszen az utazásaik alkalmával imádták ezeket a fogásokat.

5, Melyik a kedvenc receptes videód a jelenlegiek közül? Miért? 

A „Baba de camelo”, amit ha lefordítanánk magyarra, akkor a Teve nyála néven lehetne emlegetni (egyébként állagra tényleg olyan, hiszen ahogy lecsurog a kanálról… :)) Kissé vicces, viszont hihetetlenül finom és nagyon egyszerű.

6, Melyik az a portugál étel, amit a magyaroknak mindenképpen meg kéne tanítani?

Erre azért kicsit nehéz válaszolni, hiszen Magyarországon nem mindenki szereti a halat. Mi pedig itt Portugáliában rengeteg halat fogyasztunk, konkrétan Európában ez az ország az, ahol a legtöbb halat fogyasztják. Viszont akkor így maradnak a húsos, illetve a Vegán ételek. Én most viszont pont egy olyan mutatnék nektek, ami a magyar ízlésvilágnak kifejezetten jó lehet, még pedig éppen a savanyúsága miatt. Ez pedig a „Pica Pau”.

Valamint, még amit ki kell emelnem az a „Pastel de nata” hiszen nagyon népszerű, és otthon is előszeretettel próbálják ki.

7, És természetesen fordítva is: Melyik magyar étel az, amit a portugáloknak megtanítanál? Vagy volt már rá precedens, hogy magyar ételt tanítottál egy Portugálnak? :) 

A bográcsgulyást imádják a Portugálok, ezért nem kérdés, hogy elsőként ez ugrik be nekik a magyar ételről. Alapvetően azért van hasonlóság a két nemzet konyhájában, hiszen például itt is van brassói, csak itt kagylóval és olajbogyóval turbózzák fel.

8, Van olyan magyar hozzávaló, ami hiányzik neked kint? Ami egyáltalán nem jellemző, és extra kincsként funkcionál, mert akár, mondjuk, ritkán jutsz hozzá vagy mondjuk, inkább nehezen lehet beszerezni? 

Az első, ami eszembe jut, az Erős Pista. Viszont inkább konkrét ételek hiányoznak, mint a Túró Rudi, Pick szalámi, vagy mondjuk egy jó Tokaji bor (bár ez utóbbi kapható itt Portugáliában, de az ára borzalmas, hiszen hihetetlenül drága).

9, Amikor otthon szorgoskodsz a konyhában, alapvetően melyik nemzetiség ételei fordulnak meg a hétköznapokban? Mennyire főzöl vegyesen?

Ugyan erről már esett némileg szó, de azt nem említettem, hogy szívesen csempészem be a hétköznapjainkba orosz, indiai, grúz és francia gasztronómiát is. Életem során eddig 40 országban jártam, és mindig ragadt rám valami finomság, amit itthon is szívesen kamatoztatok.

10, Ha pedig sütni kell... Apropó mennyire vagy édesszájú?

Erre egy szó felel meg tökéletesen, még pedig, hogy nagyon! :)

11, Mi a kedvenc édességed?

A fentebb említett „Pastel de nata” örökbe a szívembe lopta magát, mint ahogy a Teve nyála nevű édesség is, ami ugye a „Baba de camelo”.

12, Melyik Portugál édességet ajánlanád, ami hihetetlenül egyszerű, de mégis fenomenálisan finom?

Egyértelműen a „Lime mousse”. Egy bonyolultabb ebéd után is, ha édességre vágyunk gyorsan elkészíthető, szinte csak pár perc.

13, Honnan inspirálódsz?

Követek jó pár oldalt, és szívesen készítek el olyanokat, amiket mások oldalain meglátok, viszont az első inspirálódási pontom a hűtőm. Mindig jól fel van töltve, így a lehetőségek tárháza végtelen.

14, Van valamilyen nagy terved a jövőre nézve a YouTube csatornáddal kapcsolatban? Mi motivál?

Elsősorban a követőim motiválnak, hiszen mindig várják, milyen újabb finomságot mutatok be a csatornán. Hobbi szinten űzöm egyelőre, mivel hatalmas munka van vele, egy bonyolultabb fogás 4-5 óra forgatást jelent, amit utána meg kell vágni, majd ugye feltölteni. Ezáltal egyelőre csak havi két videó van, viszont örülök, hogy egyre több a megkeresés illetve az érdeklődés a csatornám iránt. Számomra hatalmas öröm, hogy ez már a második interjú, ami készül velem.

15, Mi az, amire a legbüszkébb vagy?

Hogy 7 év alatt sikerült felépítenem a vállalkozásomat, és hogy ott vagyok, ahol lennem kell. Jól érzem magam, és úgy érzem megtaláltam azt, amiben kiteljesedhetek.

Köszönöm Neked, Krisztina, hogy időt szántál rám, és ilyen fantasztikus fogásokkal lehetett gazdagabb a gasztrogyűjteményünk, mint Portugália csoda ételei. A "Pastel de nata" különösen megtetszett, így a közeljövőben mindenképpen elfogom én is készíteni. Nagyon kedveljük a különleges és egyedi ételeket, így biztosan helyet kap majd nálunk is. 

A végére pedig egy kis felhívás: Ha te is szeretnéd, hogy bekerülj a nemzetek konyhája cikksorozatba, akkor nem kell mást tenned, mint írni nekem a gasztrospiccblog@gmail.com e-mail címre, és megbeszéljük a részleteket. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Helló Március! Helló Tavasz! Helló újra itt! 

Boldog Nőnapot Nekünk! 

A február egy kicsit kaotikus volt, egészségileg örültem, hogy a munkám elvégzem, és már rendes cikkek írására nem volt energia. Olyan mértékben szétszakadt a fejem, cirka 4 héten keresztül, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal. Pedig forrt bennem a sok-sok ötlet, amiket meg akaram veletek osztani itt a blogon is hosszabb bejegyzések formájában. De ezt mindig felülírta a migrén. A facebook illetve instagram oldalt ettől függetlenül egy-egy könnyebb napon igyekeztem nem elhanyagolni, hiszen nem tűntem el, csak egyszerűen nem voltam jól. De újult erővel csinálom tovább, és hozom nektek a jobbnál-jobb recepteket. Ezért a mai napon egy kólában és csokoládéban bővelkedő kakaós süteményt hoztam nektek, amibe még némi nutellát is csempésztem, csak hogy eléggé cukorsokkos legyen. 

Ez a sütemény ajándékba készült, így most se tk. liszt, se cukorpótló, hanem minden úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Fehér liszt, cukor, csokoládé és hát kóla. Egy szelettől is úgylehet pörögni, hogy az csak na. Csak egy a baj vele, hogy ebből nem lehet megállni egy szeletnél. 

A recept még évekkel ezelőtt született egy hirtelen felindulás közepette. Sosem voltunk nagy kóla fogyasztók, mindig csak akkor lett véve, ha jött valaki vendégségbe, hogy hát a csapvizen kívül legyen már más is, amivel tudunk kínálni innivaló terén. Ezért történt egyszer, hogy egy jó adag kóla megmaradt egy ilyen vendégfogadás után, ami aztán több, mint egy hétig szomorkodott magának a hűtőben. Már azon voltunk, hogy ki kellene önteni, de ekkor jött az ötlet. Ha narancs kólából lehet zselét csinálni a kólás-túrós süteményre, akkor mi lenne, ha egy kicsit másképpen, de felhasználnám a kólát én is, mondjuk akár egy krémnek? Mindenképpen csokoládét gondoltam társítani hozzá, hiszen úgy gondoltam, hogy ők ketten majd tökéletesen kiegészítik egymást. És milyen jól gondoltam. Imádnivalóak együtt. 

Ugye alapvetően a pudingokat tejjel/vízzel vagy akár mindkettővel szoktuk főzni. Na én úgy gondoltam, hogy kólában fogom megfőzni a csokipudingot. Hogy miért? Hát miért ne? Maximum nem lesz olyan fergetegesen jó, mint ahogy elképzeltem. Aztán akkor mi történik? De jelentem, az egyik legjobb dolog volt ezt a két finomságot párosítani. Fontos infó, hogy plusz cukor semmiképpen nem kell majd bele, hiszen a kóla alapvetően nagyon cukros kis teremtmény. 

Én pedig, hogy még fokozzam az ízeket, és még többféle jóság legyen benne, a maradék nutellát illetve egy kis csokoládét, ami volt még itthon, fogtam és beleraktam a krémbe (összeolvasztottam a nutellát és a csokit, és így kevertem bele). Ezáltal lett egy kólában főtt pudingom, amibe nutellát és még csokoládét is raktam. Az ízek! Hát elmondhatatlanul finomak. Mindent érezni benne, konkrétan mindent. Amikor kóstolásra kerül a sor, először a kóla köszön vissza, majd érződik a nutella, és végül a csokoládé íze is berobban a szánkban. Komolyan, most elgondolkodtam rajta, hogy nekiállok megint megcsinálni, hiszen attól, hogy rágondoltam, és megfogalmaztam az ízek összhatását, beindult a nyálelválasztásom. Szörnyű, tudom!

 A tészta egyébként egy mezei kakaós muffin, amit így nem muffinformákba adagolva sütöttem meg, hanem az egészet egy nagy tepsiben. És hát ezután jött a varázslat. Van tippetek, hogyan került bele a süti közepébe a krém? Megsúgom, nem sütés előtt. Viszont a végtelenségig egyszerű a folyamat. A recept leírásában pedig bővebben ki is fejtem nektek. 

Kólás-csokoládés sütemény:

Hozzávalók a tésztához (nagy (magasfalú) gáztepsi mérethez): 

• 50 dkg liszt
• 25 dkg cukor
• 4 tojás
• 3 dl tej
• 2 csomag sütőpor
• 10 dkg cukrozott kakaópor
• 1 dl étolaj

Hozzávalók a krémhez:

• 2 csomag csokoládés pudingpor
• 8 dl Kóla
• 2 ek. mogyorókrém
• 10 dkg étcsokoládé

Tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 1 ek. olaj
• 3 dkg margarin

Elkészítés:

• Kezdem a tésztával a sort. Először is, sütőt előmelegítem 175 fokra, alul felül sütésre, légkeveréssel. Míg melegszik a sütő, A tojásokat kikeverem a cukorral, olajjal, tejjel. Mikor egynemű, kissé habos jellegű, mehet hozzá az előre elkevert kakaóporos, sütőporos liszt. Akkor jó a tésztánk, ha egy szépen terülő, selymes massza az eredmény. Vajazott, lisztezett tepsibe öntöm, és mehet is be sülni. Nagyjából 25-30 percig sütöm.
• Jöjjön a krém. Pudingport 1 dl kólával csomómentesre keverem, majd amikor megvan, hozzáadom a többi kólát is. Megfőzöm a pudingot. Ezután a nutellát összeolvasztom mikróban a csokoládéval. Először a csokoládét rakom be, majd mikor elkezdett minimálisan olvadni, hozzákanalazom a mogyorókrémet, és tovább melegítem. 10 másodpercenként ránézek, és átkavarom. Vigyázzatok, a mogyorókrém könnyen kikristályosodik, és akkor nem lesz jó a vegeredmény. Inkább ne legyen teljesen megolvasztva, hanem vegyétek ki hamarabb, és keverjétek ki kézzel, míg egynemű nem lesz. Ezáltal megkímélitek magatokat a felesleges bosszankodástól jó előre. Végül a pudingot és a csokoládés krémet összekeverem.
• Eközben már megsült a tepsis muffin. És most jön a varázslat. Előveszek egy hagyományos fakanalat és a végével kilyukasztgatom a tésztát. Konkrétan a fakanál végével szépen sorban, minimális távolságot hagyva mélyedéseket csinálok. Kicsit furán fog kinézni, ha végeztek, de mindjárt eltűnik ez a sok mélyedés. Ugyanis ebbe megy a krémünk. Az összes krémet kanalazzátok rá a sütemény tetejére, és alaposan simítgassátok bele a mélyedésekbe. Szépen el fog tűnni egy csomó krém, igazán kevés fog maradni majd a tetején. Ha ez kész, várok, míg teljesen kihűl az egész süti, és a végén random mozdulatokkal megcsorgatom csokoládéval. Ehhez pedig egy tábla csokit, margarint és olajat egy tábla helyezek, nagyjából fél percet mikrózom, és kikeverem. Majd kanál segítségével összevissza rácsorgatom, minél több irányból, annál szebb lesz a végeredmény. 

 Ezektután pedig már csak annyi van hátra, hogy hagyjuk egy éjszakát pihenni a hűtőben. Ha nincs időtök egy egész éjszakai pihentetésre sincs baj, de legalább 3 órát pihenjen, hiszen ebben az időszakban érnek össze az ízek tökéletesen, és a tészta is tökéletesen párosul a krémmel. 

Ebből a mennyiségből hatalmas adag lett, de úgy kell elképzelni, hogy négy háztartás is kapott belőle, és még nekünk is maradt egy kevés. Szóval ezt a gigantikus mennyiséget csak akkor süssétek, hogyha nagyon sütisek vagytok, vagy éppen ajándékba készül egy alkalomra. Egyébként nyugodtan lehet felezni.

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Volt egy nagyon jó gyermekkori barátnőm még pár évvel ezelőtt, aki zseniális raffaellot csinált. Emlékszem, mikor még tinik voltunk, akkor mindig azzal nyaggattam őt, hogy csináljon nekem ilyen finomságot. Azt is tudom, hogy annak idején meg is kaptam a pontos receptet, hisz saját kifejlesztett változata volt. Még az a pillana is megvan, hogy hova tettem el gondosan évekkel ezelőtt a papírost, amin a titkos recept volt. Viszont azóta is hiába keresem ezt a papírt, sajnos nem találom Nagymamáéknál. Az, hogy elkérjem ismételten már nem opció, valamiért elsodort bennünket egymástól az élet, de ez egy másik történet, ami nem egy gasztroblog felületére való. 

Annyira biztosan emlékszem, hogy tejpor volt az alapja. Az évek alatt rengeteg tejporos receptet kitaláltam, ám egy sem közelítette még csak meg sem azt, amire a tini lelkem emlékszik ezzel a csodálatos desszerttel kapcsolatban. És ha már volt itthon tejpor (ciki vagy sem, még a tavaly tavaszi karantén kezdetekor lett két tasakkal vásárolva, és még így is volt bő egy éves szavatossága) akkor úgy gondoltam, hogy ennyi idő után muszáj megpróbálnom még egyszer elkészíteni ezt a finomságot. Viszont megfogadtam, hogyha most sem sikerül, akkor bizony én többet nem fogok szórakozni raffaello készítéssel, és marad a bolti, ha kapok valamilyen alkalomra. 

Biztos az elhatározottságom, vagy csak a szép emlékek, amik elárasztották a buksimat, voltak azok, amik miatt ez volt az első olyan raffelo,ami tökéletesen sikerült. A ráadás pedig az egészben, hogy még cukormentes is. Apropó cukormentesség. Ez az egy dolog céltudatos volt benne, hiszen Apukámnak készült, neki pedig a magas cukra miatt nem jó, ha bármilyen cukros sütemény jön a képbe. És pedig, ha már éppen kipróbálni készültem életem első cukorhelyettesítőjét (eddig használtam folyékony édesítőt, de az nem mindig váltotta be a hozzá fűződő reményeket), akkor úgy voltam vele, hogy Apa megfelelő lesz annak a megítélésére, hogy milyen is így a végeredmény. A kapott visszajelzés alapján nagyon finom volt, ami hatalmas nagy elégedettséggel töltötte el a lelkem. Szeretem, ha az emberek szeretik a konyhai alkotásaimat, legyen szó sütiről, vagy csak egy sima főételről. Egyszerűen boldoggá teszi a lelkem. 

Házi raffaello

Hozzávalók:

• 75 g kókuszreszelék + 20 g a forgatáshoz
• 100 g margarin
• 40 g sótlan földimogyoró
• 160 g zsíros tejpor
• 21 g 4:1 cukorhelyettesítő por
• 100 ml víz

Elkészítés:

• A vizet a cukorpótlóval felforralom. A margarin megolvasztom. A kókuszreszeléket egy tálba öntöm a tejporral együtt, majd hozzáadom az olvasztott margarint, és a cukorpótlóval felforralt vizet. Fakanállal alaposan kikeverem. Hűtőbe teszem pihenni, nagyjából egy 40-45 perc erejéig (a margarinnak kell kidermednie benne). Az idő leteltével kiveszem a hűtőből, és fakanállal alaposan átkeverem. Ne ijedjetek meg, nagyon masszív, összeállt állagú lett a keverékünk, de így lesz jó formázni. 
• Kikészítem a mogyorót és egy tányérba öntök kókusreszeléket. Kézzel kis adagokat veszek a masszából (tényleg piciket, nagyjából egy teáskanálnyit) és mogyókat rakok a közepébe. Nekem egy golyóba került 2-3 szem mogyoró is, mivel igen kicsik voltak, és ha csak egyet raktam volna bele, akkor elveszett volna benne. Már pedig azért egy kicsit a mogyoró is lényeg benne (tudom, hogy alapvetően mandula kell bele, viszont mivel nem akartam kidobni a gong bao csirkéhez vásárolt leheletnyi mogyorót, ami megmaradt, ezért így ez került bele). Amikor a mogyorót beletettem, akkor golyót formázok belőle, ügyelve arra, hogy a mogyoró véletlenül se látszódjon ki belőle. Megforgatom kókuszreszelékben, és voilá, kész is a perfekt raffaello golyó. 

Ugye milyen végtelenül egyszerű? Ha erre hamarabb rájövök, akkor már évek óta zseniális raffaellokat gyártanék. Na, de majd mostantól! Vigyázat, raffaello hegyek várhatóak! :) 

A jövőben lesz pár cukormentes recept a blogon, tesztelgetem az új cukorpótlómat, de ettől függetlenül megmaradnak a hagyományos cukros sütik is, amik olyan igazi, gyerekkori érzést árasztanak majd. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

A Miadéle.com oldal keretein belül született egy együttműködés, miszerint mi Bloggerek, akik szívüket és lelküket beleteszik egy-egy írásba, kicsit jobban megismerjük egymást, és közösen felépítünk egy olyan cikksorozatot, ahol a másikat kicsit közelebb hozhatjuk a saját olvasóinkhoz. Első alkalommal Tripsánszki Évát kaptam bloggertársamul, akit már egyébként is régóta követek, mivel fantasztikus receptekkel örvendezteti meg az embereket az ÍZcsiklandozó nevű blogján, és ezt nem lehet kihagyni.

Megragadva ezt a lehetőséget úgy gondoltam, hogy kezdjük egy interjúval, ismerjétek meg Évát, aki már 3 éve, hogy belevágott a blogolás csodálatos világába. Előszeretettel főz a családjának, barátainak, imádja minden mozzanatát a konyhában töltött pillanatoknak. Csodás fotók ékesítik a fantasztikus receptek mellett Éva egy-egy cikkét, ami saját keze munkája, és mindig igyekszik a legtökéletesebb szögből megörökíteni az adott pillanatot, amit csodálatos remekművei sugallnak számára, és így az olvasók is gyönyörködhetek ezekben a szépségekben. 

Szeretsz kísérletezni saját ötletekkel, ízek párosításával?

 Igen, mindig örömmel párosítok és kísérletezek! Gyakran újrahasznosítom az ételeket! Szerintem ez a főzés lényege! Ehetőt produkálni, akár maradékokból!

Mi az a hozzávaló, amit sosem használnál?

Sosem használnék pacalt, bocsi a kedvelőktől!

Mi motivál, hogy gasztroblogot vezess?

A motiváció belülről jön! Szeretem a kreatív dolgokat, a sütés-főzés pedig az élet legkreatívabb tevékenysége, ami minden ember életében fontos szereplő.

Honnan jött az ötlet?         

Az ötletet a kamasz lányom adta 3 éve. Hálás vagyok neki ezért, pedig csak az ételfotókat próbálgatta a maga örömére, és lusta volt leírni, amit diktálok!

Milyen receptes platformokról inspirálódsz?

Imádok minden gasztroblogger oldalán leskelődni! Persze az Instagram és a különféle gasztro-oldalak sem hagynak hidegen! Az édesanyámtól tanultak alapul szolgálnak minden esetben! És sok receptkönyvem is van. szóval bárhonnan inspirálódok, ha arról van szó.

Milyen ország nemzeti ételét kóstolnád meg gondolkodás nélkül?

 A mediterrán ételeket imádom! De szóba jöhet bármelyik ország étele, ha nem túl sarkalatos!  Kedvelem a zöldség és könnyű húsétel kedvelő, édesszájú országokat!

Mennyire főzöl magyarosan?

Azt hiszem, elég magyarosan főzök, a zsír, a vörös és fokhagyma, valamint a piros paprika napi vendégeim a konyhában.

Inkább sütni, vagy főzni szeretsz jobban?

 Sütni jobban szeretek!  Nem csak desszertet, húsokat, zöldségeket, bármit! Valahogy kevesebb munkával jár!

 Van valamilyen nagy terved a jövőre nézve a bloggal kapcsolatban?

Tervem sok van, de inkább a nyitottságom a fő erény a bloggal kapcsolatban.  Akinek tetszem, megtalál!  Bármi összejöhet a konyha által, hiszen ez a lényege!

 Vloggerkedésen gondolkodtál már?

Igen, felvetődött a vloggerkedés gondolata már! Egy drága színész barátom, földim fűz ez ügyben!  Szeretne egy közös videós sütős-főzős sorozatot készíteni, csupán a vírushelyzet korlátozza be ötletünket! Én nyitott vagyok az ilyen kooperációra!

 Milyen sikereket tudhatsz magad mögött a bloggal kapcsolatban?

 Az eltelt 3 év alatt számos megkeresést, felkérést kaptam, két hónapos tévé reklám szereplő, több újságcikk résztvevő, élő Civil Rádió riport alany lehettem eddig! És számos konyhai eszköz, kisgép és tálaló örömteli használója lehettem! De nyitott vagyok mindenre, ami ebbe a gasztro témába belefér!  Szóval állok az ötletek elébe, kereshetnek bátran!

 Mi az, amire a legbüszkébb vagy?

 Legbüszkébb önmagamra vagyok.  Arra, hogy mertem belevágni, hogy merem nyíltan megmutatni tudásom és egyszerű önmagam!
Mindent csodásnak tartok, ami közel enged a családokhoz, az emberekhez, a konyhai élethez. Hálás vagyok ezért mindenkinek, aki hisz bennem, aki támogat és elfogad!

Melyik az a 3 recept, amit mindenképpen kiemelnél a blogról?

Nehéz három receptet kiemelni, hiszen mindegyik a szívügyem!
Talán a három legnagyobb kedvencem:

1: Vadas zsemlegombóccal és csőtésztával

2: Croquembouche - a franciák különleges, töltött fánk tornya

3: Non plus ultra

A vadas személyes szerelmem, a fánk tornyocska különlegesen extra desszert, a Non-plus ultra pedig szülővárosom, Törökszentmiklós gasztronómiai angyalának, Horváth Ilonkának receptje.

A bónusz pedig (mert abból sosem elég!)
Édesanyám zserbója:

Zserbó

... és a plusz-plusz: a hájas szilvalekváros, melynek minden belevalója az én konyhámban készült! Drága anyukám hihetetlenül jól készítette!!!

Bízom benne, hogy büszke lenne rám!  Receptet hamarosan a blogon is olvashattok majd, de épp ma készítettem életemben először, így ez még picit várat magára.

Köszönöm a lehetőséget, hogy interjút készíthettem Évával. Ha eddig véletlenül nem követtétek a munkásságát, akkor remélem most sikerült kedvet csinálnom hozzá. Jókat beszélgettünk az interjú elkészülte előtt, és egy nagyon kedves, örökké vidám embert ismerhettem meg így virtuális keretek között. Remélem egyszer lesz alkalmunk egy találkozóra, és azt is, hogy valamilyen közös projekt keretein belül megörvendeztethetünk benneteket drága olvasóink. 

Éva munkásságát az alábbi helyeken tudjátok elérni: 

• Facebook
• Instagram
• Blog
• Miadéle

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

A karácsonyi nagy sütizések után ez volt az első alkalom, hogy végre nekiálltam sütni. Tudjátok eljön az a pilanat, amkor már áhítozik a szervezetünk egy kis édességre. A karácsonyi nagy mizériából megmaradt egy pár dolog a fagyasztóban. Annyi mindent terveztem akkor sütni, hogy konkrét listám volt, hogy "ú ez is jó lenne, de az is", és csak kapkodtam a fejem. Aztán mégis csak a negyedét sikerült körülbelül kivitelezni, és lehet, hogy ezt nem is bántam meg. Legalább maradt egy pici idő magunkra is (11 napunk volt egyben itthon együtt, amiből végül kettő mászkálásmentes és sütésmentes nap lett (tudom vírus, és mi is félünk, viszont a szűk családot nem hagyhattuk ki)). Ebben a kettő napban pedig ledaráltunk egy két évados sorozatot az egész éves fáradalmak és minden nyavaja kipihenésére, illetve játszottunk is a társasgyűjteményünkből pár szépséggel. Akkor pedig már a hátunk közepére sem kívántuk a sütiket, nem hogy még süssünk is. Ezáltal jó pár dolgunk maradt itthon, ami még ugyan hosszú szavatossági idővel volt ellátva szerencsére, ezért nyugodt szívvel nem sütöttem karácsony után elég sokáig. Mindösszesen 4 hétig. 

Aztán a negyedik hétvégére előbújt a megérzés, és folyamatosan kikoptathatatlanul forgatta a fejemben a gondolatot, hogy mi lenne, ha végre lenne már süti a hétvégén? És ez addig-addig forgott a fejemben, míg szombaton beadtam a derakam (végre egy kevésbé fejfájós nap volt, kikészít ez a folyamatos hőmérséklet ingadozás, szinte nonstop fáj a fejem) és nekiálltam sütni. Első gondolatom nem egy torta volt, hanem csak egy kis tepsibe készített gesztenyés kocka. Ahogy kavartam a piskótát, valahogyan előjött a kreatív és kockáztató énem, és gondolkodás nélkül a kis, 18 cm-es tortaformámban öntöttem a tésztát. Itt dőlt el, hogy ebből ugyan már biztosan nem kocka lesz. Amúgy is az idei nagy terveim között szerepel, hogy tisztességesen megtanulok tortát díszíteni majd különböző krémeket kipróbálva, így hát ha már tortaformába töltöttem a piskótát, akkor neki is álltam tervezni, hogy mi is lesz a külcsín a végén. Volt egy 0,5 literes cukrászhabom, illetve 25 dkg gesztenyemasszám, amiből már 7 dkg a piskótában volt, hiszen azt akartam, hogy maga a piskóta is gesztenyés legyen. Féltem tőle, mert gesztenyés piskótát még nem sütöttem, de igazán pozitív csalódás volt (Férj azt mondta, hogy máskor is csinálhatok ilyen spontán tortát). 

Tudtam, hogy valami olyat akarok, amitől picit szokatlanabb kinézetű lesz a krém. Ételfestékem sajnos nem volt itthon, ezért valami máshoz kellett nyúlnom. Maradt a kakaópor. 3 dl készült krémnek a habból, 1-1 dl-t pedig másik két tálban vertem fel, egyikbe pedig ment kakaópor. Ezáltal lett két színű tejszínhabom majd a torta tetejére, amit vegyesen raktam a habzsákba,  egyik olalához a zsáknak az egyikből, másik oldalához a zsáknak a másikból raktam, és törekedtem arra, hogy viszonylag egyenlő arányban legyenek egymás mellett, hogy aztán ilyen cirkás legyen a végeredmény. Természetesen először egy tányérra próbáltam ki, hogy egyáltalán hogyan is fog kinézni az elképzelésem, és hát, hű, hatalmas vigyorra húzódott a szám, hogy ez nagyon jó! De azt hiszem picit előreszaladtam. Jöjjön a recept. 

Gesztenyepüré torta

Hozzávalók a piskótához:

• 3 tojás
• 5 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• 1 ek. olaj
• 7 dkg gesztenyemassza (nagylyukú reszelőn reszelve).

Hozzávalók a krémhez:

• 3 dl cukrászhab
• 13 dkg gesztenyemassza

Hozzávalók a díszítéshez:

• 5 dkg gesztenyemassza
• 2 dl cukrászhab
• 1 lapos ek. kakaópor

Elkészítés:

• Minden rendes, régimódi piskóta alapja, hogy a tojásokat ketté kell választani, tehát ez ebben az esetben is így történt. A fehérjét kemény habbá verem. A tojások sárgáját a cukorral és a kevés olajjal habosra keverem (konkrétan teljesen kifehéredik az egész), majd belereszelem a gesztenyemasszát, és tovább keverem, míg a gesztenye szét nem megy benne. Ekkor jön a furcsaság, amit én szoktam csinálni. Ugyanis fordítva csinálom az összekeverést, mint ahogy kéne hivatalosan. Először megy a fehérje hab a cukros keverékhez, és csak utána a liszt a végén, természetesen az egészet csak óvatosan beleforgatva. (Érdekesség, hogy eddig az ilyen módon készült piskótáim sosem estek össze. Viszont amikor elfelejtkeztem magamról, és először ment a liszt, utána a hab, azok a piskóták mindig összeestek. Hogy ez miért, passzolom, de így marad az én fordított verzióm). Lisztezett, vajazott formába öntve pedig 150 fokon, légkeverés nélkül, alsó és felső sütéssel 30-35 percig sütöm. A végeredményt tűpróbával ellenőrzöm. 
• Mikor kész a piskóta, vegyük le a csatos formát róla, vágjuk ketté középen és hagyjuk teljesen kihűlni a lapokat. Ha a teteje kicsi csúcsos lett a piskótának, vágjátok egyenesre, és ha marad ki krém, akkor pohárkrémnek tökéletes lesz a maradék piskótával, némi gyümölccsel, és csokiszósszal.
• Amikor kihűlt a piskóta, kezdem a krém készítését. Hihetetlenül egyszerű, annyi, hogy az időzítést kell eltalálni, nehogy túl legyen verve a hab, és vaj legyen belőle (tény, hogyha véletlenül így sikerül, akkor az a legfinomabb vaj, ami létezik, kaláccsal mennyei, de azért nem ez az elsődleges cél most). Három tálba szétszedem a cukrászhabot, egyikbe 3 dl, másik kettőbe 1-1 dl megy. Kezdem a nagyobb adaggal. Félig felverem, majd ennél az állapotnál belereszelem a 13 dkg gesztenyét, és tovább verem az elektromos habverővel, egészen addig, amíg kemény hab nem lesz belőle. Gyorsan megy hűtőbe, hogy ne kezdjen összeesni. Az egyik kis adagot magában felverem teljes mértékben, és mehet szintén hűtőbe. A másik kis adagot félkemény habbá verem, és ekkor adom hozzá a kakaóport, majd kemény habot verek belőle. Szintén megy a hűtőbe. Nagyjából fél órát pihen a gesztenyés hab, amivel a töltést kezdem.
• Hideg a piskóta, tölthető. A gesztenyés krémet kiveszem, és spatulával elkezdem felvinni a tortára. Középen egy jó vaskos krém lesz, de ez ne zavarjon meg benneteket, ettől szépen lehet majd szeletelni a végeredményt. Ráteszem a másik lapot is, majd körbeburkolom. Először csak vékony réteggel, egyenletesen. Mikor megvan a vékony réteg, megy a hűtőbe a torta nagyjából 30 percre. Ugyanis kicsit hűlnie kell a krémnek, és természetesen a maradék krém is megy mellé addig a hidegre. 
• Jöhet a végleges burkolás a pihentetés után, felviszem vastagabban a második réteg krémet a torta külsejére, és igyekszem szép egyenesen elkenni, konkrét szegélyt csinálva a tetejére. És mehet megint hűtőbe fél órára. Fontosak ezek a pihentetések, mert így könnyebb dolgom lesz a díszítés során, és nem szedi le majd az előző réteget az aktuális krém. 
• Mikor kipihente magát a szépen burkolt torta, jön a díszítés. A maradék 5 dkg gesztenyét ráreszelem a torta tetejére. Egy nagy habzsákba kicsit sűrűbb mintájú díszítőcsövet választok, és elkezdem betölteni a kétféle krémet. Egyik oldalra az egyiket lapítom a zsákba, másik oldalra a másikat, így lesz két színből álló krémem. Tányérra próbamintát nyomok, majd jöhet a torta, ízlés szerint díszítsétek. Nálam most ez kívül nagyobb, belül kisebb habokat jelentett, illetve én mindig szoktam az aljára is nyomni a tortának. Ha pedig ez kész, akkor kész az egész. A torta pár órát pihen a hűtőben, majd lehet kóstolni, hisz a puding próbája is az evés, nem? 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Az ötlet már nagyon régen meg volt a fejemben, hogy jó lenne tölteni egy ilyen paprikát, ám a kivitelezés mindig csúszott, hiszen a belső zsugori énem nem volt hajlandó horribilis összeget adni két darab kaliforniai paprikáért. Imádjuk a zöldségeket, de néha olyan árakkal szembesülni, hogy az egyszerűen már fájdalmas. Aztán eljött a pillanat, amikor még január elején rögtön az első vásárlás alkalmával megláttam a lidl polcain akciósan a piros kaliforniai paprikát. Rögtön felvázoltam Férjnek, hogy mi lenne ha vennénk két darabot, és megtöltenénk pulykahússal? Szorgalmazva az ötletet már landolt is a kosarunkban a paprika.

Igyekszünk tudatosan vásárolni, és nem felhalmozni itthon mindenféle fölösleges élelmiszert. Például nassolnivaló sosincs itthon, csakis akkor veszünk, ha vendégek jönnek, és nem volt időnk saját rágcsát összedobni. Pedig rágcsákban nagyon jók vagyunk, akad köztük egészséges verzió (Zabropogós és Tk. sajtos tallér), de természetesen hagyományos módon készült is lapul a gyűjteményben (tepertőkrémes pogácsa). Nem szeretünk halmozni, mert annak semmi értelme, ha aztán valaminek kidobásra kell kerülnie, mert valamiért nem fogyott el. Főzni is így szoktunk, figyelünk arra, hogy biztosan minden elfogyjon, ha pedig olyan az étel, hogy újra lehet hasznosítani, akkor mindenképpen csinálok belőle valami olyat, amitől teljesen új értelmet nyer, és új fogás készül belőle (Mac and Cheese Muffin) 

Említettem már nektek, hogy mind a ketten előszerettel sütünk és főzünk is, ezt láttuk szüleinktől és nagyszüleinktől, és előszeretettel alkalmazzuk a hétköznapjainkon is. Ez most úgymond csapatmunka volt. Én kitaláltam, felvázoltam, Férj pedig tökéletesen elkészítette, és egyeztetett velem közben. Ő szabadnapos volt, én pedig mivel minden minden hétköznap dolgozom telesales-es munkatársként, ezért sajnos napközben nem tudok felállni az íróasztal mellől, csak a szüneteimben, ezért ilyenkor jó előre megy a tervezés. Vagy én főzők este, vagy ő másnap, ha szabadnapos, de ilyenkor is több napra készülnek az ételek. Ezáltal ez most kivitelezés szempontjából teljes mértékben Férj érdeme, én csak a megálmodó vagyok. Tökéletes lett, és ami mégjobb hihetetlenül kalóriaszegény, de mégis extrémen jól laktat. Párolt lilakáposzta készült mellé, hogy még alakbarátabb legyen a végeredmény. 

Ha darált husi, akkor csakis kizárólag pulykahús pártiak vagyunk. Sokkal kevesebb zsírtalma van, minőségi fehérjeforrás, és a pajzsmirigy javára válik a szelén tartalma miatt (ez utóbbi számomra különösen fontos). Számunkra ezerszer finomabb, mint a sertés darált hús. Van aki kifejezetten nem szereti, mert van egy erős, jellegzetes illata, mikor készíti az ember, de számunkra ez abszolút jó illatnak minősül. Fűszerezés szempontjából ez most szinte majdnem ugyanúgy készült, mint a házi hamburgerpogácsánk (hamarosan hozom a házi hambugert is, saját bucival együtt), és ez lett beletöltve a paprikába. Még egy kis pluszként került bele edami sajt, csak hogy még jobban etesse majd magát. 

Töltött kaliforniai paprika:

Hozzávalók a töltelékhez:

• 40 dkg darált pulykacomb
• 1 közepes fej hagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 ek. mustár
• 1/2 tk. fekete őrölt bors 
• 1 tk. só
• 1 db tojás

Hozzávalók a paprikához:

• 2 db kaliforniai paprika
• 4 dkg edami sajt 

Hozzávalók a káposztához:

• 1 fej lilakáposzta (nagyjából 1,5 kg)
• 3 ek. cukor
• 3 ek. ecet
• 1 ek. őrölt kömény. 
• 1 tk. fekete őrölt bors
• 1 ek. olaj
• 1 tk. só 
• Víz a pároláshoz.

Elkészítés:

• A paprikának levágom a tetejét, és kicsumázom. Alaposan kitisztítom. félreteszem. A hagymákat késes aprítóba helyezem, és alaposan összeaprítom. A húst egy tálba helyezem, és hozzáadom az aprított hagymákat, mustárt, sót, borsot, és végül a tojást. Fakanál segítségével, vagy akár kézzel, kinek hogy tetszik, egynemű masszát keverek/gyúrok belőle.
• A paprikát félig megtöltöm a töltelékkel, a közepére helyezek nagyjából egy 2 dkg-os edami sajt szeletet, majd mehet rá ismételten a töltelék. Ugyígy megismétlem a másik paprikával is. Ugyan a következőt nem írtam bele a hozzávalókba, de amikor nálunk valami tepsiben sül, akkor biztos, hogy kerül az aljára jó sok hagymakarika, aminek két előnye is van. Először is isteni finom a sült hagyma, másodszor pedig így nem tapad le a sütni kívánt ételünk, ez esetben a paprika. Ezt a tálaláskor nem raktam oda a tányérra, de az étkezésből nem maradhatott ki, hiszen valami mesés plusz ízt kölcsönöz. 
• Szóval hagymaréteg a magasfalú tepsi aljába, pici víz és olaj, majd ráfektetem a töltött paprikákat. Alufóliával lefedem, és 200 fokra előmelegített sütőben, légkeverés nélkül nagyjából 45 percig sütöm. Kell neki mindenképpen az alufólia, hiszen azért elég vaskos a töltelék benne, és  akkor teljesen tökéletes a végeredmény, ha jól át van sülve. 
• A 45 perc leteltével leszedem az alufóliát, kapcsolok rá légkeverést, és még nagyjából 25-30 percig sütöm, míg szép piros nem lesz a husi, illetve a paprika is kicsit el nem kezd barnulni. 
• A két sütési lépés között pedig odateszem a káposztát, hogy kész legyen, mire a fő eleme is elkészül az ételünknek. Vékony csíkokra vágom, és pici olajon elkezdem lepirítani a só társaságában. Amikor már minimálisan kezd összeesni, hozzáteszem a cukrot, az ecetet, a köményt és az őrölt borsot, alaposan átkeverem párszor, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Kis lángon, fedő alatt párolom, nagyjából 30 percig. Természetesen közben ránézek, átkavarom, és ha igényel még vizet, akkor adok hozzá. 

Ezzel pedig kész is minden eleme a fogásnak. Lapos tányér közepére halmozok egy adag káposztát, picit ellapítom, és ráfektetem a szép pirosra sült, töltött paprikát. Ezekután nincs más dolog, mint élvezni az ízeket. A hús kellően pikáns, a közepén kacsintgat ránk az olvadt sajt, és a sült paprika íze, valamint a káposzta fűszeressége maga a csodálatosság. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Kenyérlángos, langalló, vagy töki pompos néven ismeritek ezt a finomságot? Lényegében ez is ahány tájegység, annyiféle módon nevezik. Nálunk az első verzió az, ahogyan nevezeni szoktuk, de például, mikor Pécsett voltam egy munka miatt még 2018-ban, akkor a helyi pékségbe kimentem ebédet keresni. Mivel nagyon nem voltam járatos arra, született borsodiként, ezért számomra a langalló név abszolút ismeretlen volt. Meg is kérdeztem az eladót, hogy ez az e, amire gondolok, mert a név alapján nem igazán ismerem, de megnyugtatott, hogy teljesen ugyanaz, mint mindenhol máshol, de náluk így ismerik az emberek. Emlékszem, hogy egy nagyon jó verziót sikerült akkor vásárolni, de sajnos már nem tudom mi is volt a pékség neve. 

Mint ahogy egy tócsninál is, itt is nagyon sokféle verzió készíthető. Nálunk a krumplis verziót szokás készíteni, de láttam már sütőtökös, és cukkinis, na meg répás verziót is, és egyenlőre még nem próbáltam őket, de ugye ami késik, az nem múlik (mondanám, hogy csak azért, mert attól még jobban hízlal, de nem, nem azért:)), hanem azért mert ettől sokkal puhább a tésztája, és teljesen más érzetet kelt, mint egy pizza. És ha már pizza, én nem szeretem a paradicsomot semmilyen formában sem, viszont szerintem ezt már említettem nektek. Ezért számomra muszáj, hogy a langallóba kerüljön burgonya, mert ettől nem lesz olyan pizzás hatása. Ugye fokhagymás tejföllel szokták megkenni a kenyérlángost, és mivel én a sima pizzát is azzal kenem pizzaszósz helyett, ezért kellett, hogy a langalló ízekben másmilyen legyen. Ugyan annyira nagyon nem hasonlít a kettőnek a tésztája, de ettől függetlenül nekem az összhatás a kinézet miatt abszolút pizzás érzetet kelt. 

 Ha a feltétekről van szó, azért az nagyjából egyezik mindenhol. Nálunk a fokhagymás tejföl az alap, majd erre brutálisan sok lilahagyma, bacon kockák, és füstölt sajt. Bizony, ezt csakis füstölt sajttal. Tudom, az alap csak sima trappista sajt, de amikor egyszer véletlenül nem volt itthon, csak füstölt sajtunk, akkor azért már nem mentünk boltba, hogy vegyünk rá sima trappistát. És milyen jól tettük. Annyira más, annyira jó, annyira egyedi, és eszméletlenül finom. A füstölt hatás miatt maga a tökéletesség, na meg persze az a sok hagyma, ami a feltétként van rajta, és a fokhagymarengeteg, ami a tejfölbe van keverve, igazán csípőssé teszi. A csípős meg a füstölt érzet pedig oltári együtt. 

Kenyérlángos:

Hozzávalók a tésztához:

• 35 dkg főtt, áttört burgonya (csak krumplitörővel, nem botmixerrel).
• 0,8 dl langyos tej (minimum 1,5 %-os)
• 25 g élesztő (a 0,8 dl tejben felfuttat, csipet cukor és só társaságában)
• 55 dkg liszt
• 2-3 ek. olaj
• 1 tk. só
• 3,5 dl langyos víz

Hozzávalók a feltéthez:

• 5-6 gerezd fokhagyma (reszelve)
• 330 g tejföl (1 db nagy poharas)
• 30 dkg kockázott bacon (ki kell majd sütni, hogy a felesleges zsír távozzon belőle, nagyjából 15-18 dkg marad belőle)
• 2 nagy fej lilahagyma (vékony karikákra vágva)
• 25 dkg füstölt sajt (fontos, hogy nem ömlesztett, az nem fog olvadni)

Elkészítés:

• Megfőztem a burgonyát sós vízben, áttörtem, és teljesen hagytam hidegre hűlni. A tészta begyúrásához kezdő lépésként itt is az élesztő az első lépés, a langyis tejben pici cukor és só társaságában felfuttatom. A lisztet egy tálba halmozom, és hozzáadom a krumplit. Kicsit átdolgozom, de nem kezdem el gyúrni. Mehet bele az élesztő, az olaj, és a langyos víz is. Összegyúrom (vagyis fakanállal kikeverem), és egy nagyon lágy tésztát kapok eredménynek, konkrétan nokedli jellegű kell legyen. Letakarom, és adok neki egy óra kelesztést. 
• Míg kel a tészta, kisütöm a bacon kockákat. Tudom, hogy alapvetően nyersen kellene rárakni, de így a felesleges zsír előre kisül belőle, és még ropogós is lesz a tetején majd a bacon a kenyérlángosnak. 
• Amikor megkelt a tészta, sütőpapírral kibélelek egy tepsit, a sütőpapírt vékonyan megkenem olajjal és beleöntöm a tésztát. Olajos kézzel egyenletesen eloszlatom, majd 200 fokra melegített sütőben, alul+felül sütésen, légkeverés nélkül elkezdem sütni. Kissé meg kell keményednie (sülnie) a tésztának, hogy a feltéteket rá tudjam majd tenni. Nagyjából 10-15 perc, míg félig megsült állapotban lesz.
• A tejföl kikeverem a reszelt fokhagymával, majd a tésztára simítom. Mehet rá a kisült bacon, a vékony karikákra vágott lilahagyma, és a jó sok füstölt sajt reszelve. Mehet vissza sülni, de most egy kicsit magasabb hőfokon (220 fok), és szintén csak alul-felül sütés, semmi légkeverés. Úgy körülbelül még 15 perc kell neki, míg szép piros nem lesz a teteje. 

Alapvetően nem egy bonyolult étel, sőt kifejezetten egyszerűnek mondanám, annyi, hogy a hideg burgonya fontos feltétele, mielőtt belekezdtek. Ha melegen, vagy akár csak langyosan is kezditek el, sokkal több lisztet fog felvenni, és nem lesz jó az állaga. 

Amikor pedig kész, én vagy majonézt szoktam rátenni még magamnak, vagy pedig csípős paprikakrémet (nem csíphet eléggé). Férj pedig teljes mértékben ketchup párti, szerinte így a legtökeletesebb az összhatás evés közben. 

Sütöttetek már kenyérlángost? 

Ha még nem, akkor se ijedjetek meg, bátran bele lehet vágni, mert ez tipikusan az-az étel, amit nem lehet elrontani. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Az újdonságokból sosem elég, igaz? Mindig igyekszem valami olyat kitalálni, amivel egy picit feldobhatjuk az étkezésünket. Abszolút megvannak azok az ételek, amik egy hónapban akár többször is elkészülnek, mert egyszerűen nem tudunk rájuk unni. Viszont vannak azok a napok, amikor annyira nem tudjuk, hogy mit is kíván a szervezetünk, hogy ilyenkor muszáj alkotni valamit. És tudjátok, ilyenkor jön az, hogy kutatodok neten, régi,itthoni magazinokban és szakácskönyvekben. 

Szembejött velem egy olyan hozzávaló, hogy csicseriborsó. A borsó szó láttán ki is rázott a hideg, mert a zöldborsó és én csak minimálisan vagyunk barátok, csakis kizárólag bizonyos ételekben. Ettől függetlenül viszont kiváncsiság fogott el a eme zöldség láttán. Ahogyan én találkoztam vele, az a humusz krém alapja volt, de most elsősorban nem szendvicskrémet kerestem (ez is fejlesztés alatt éppen, hamarosan jön erről is poszt, hogy milyen is lett az első humuszom), hanem mindenképpen valami főételnek valót, vagy inkább úgy mondanám, hogy főétel mellé való kiegészítést, akár hús helyett is. 

A csicseriborsó már megvolt, mint alap, jöhetett a többi. Láttam, hogy csinálnak belőle falafelt (vagyis csicseriborsó fasírtot), és tényleg milliónyi receptet lehet találni a témában. Picit még mindig szkeptikusan ugyan, de felkerült a bevásárlólistára ez a hozzávaló, hogy itt bizony ebből fasírt lesz. Szinte mindenhol azt láttam, hogy konzervből készítik, de én konzerves verziót nem is találtam, csak a száraz, zacskós verziót. Pedig több boltban is keresve lett. Ezáltal első vásárlás alkalmával nem jött velünk haza, mert ragaszkodtam a konzervhez. Aztán csak nem adtam fel. Olvastam még a témában, és ugyanúgy, mint a lencsét, ezt is áztatás után még jobban fel lehet használni, mint a konzerves verziót, így a következő alkalommal már bizony a kosárban landolt. Pozitívum az egészben, hogy míg egy konzerv cirka egy adag, addig a száraz verzióból még marad is bőven, így többféle fogáshoz is fel lehet majd használni. 

Láttam olyan receptet, ami szerint kell bele tojás, de olyat is, ami szerint nem. Akkor most ez hogy is legyen? Melyik verzióval kezdjem? Nem lesz túl száraz, ha kihagyom belőle a tojást? Aztán volt olyan, aki rakott bele elég nagy mennyiségű olvasztott vajat (mert elméletileg attól jobban összeáll), de ezzel meg végképp nem szimpatizáltam, hiszen ez alapvetően egy kalóriaszegény finomság kell hogy legyen. Ezért elhatároztam, hogy a tojás nélküli verzió lesz az első, amit ki fogok próbálni (bár oda volt készítve a pultra, ha mégiscsak kellene bele, mint egy rendes fasírozottba).

És ha már egészségesebb vizekre eveztünk, akkor a hónap témája a Miadéle oldalon az egészégvédelem. Ti mennyire szoktatok odafigyelni arra, hogy mit esztek? Szoktatok egyensúlyt tartani? Mi az, amit egy megterhelőbb étkezéses időszak után (például Karácsony) mindenképp beiktattok az étrendetekbe, vagy esetleg mondjuk elhagytok? Itt folyamatosan megy az egyensúlyozás, és nincsenek kifejezetten diétázósabb napjaink/heteink, hanem odafigyelünk, és makrókat számolva tartjuk az egyensúlyt, például egy ilyen étellel is, mint amit most mutatok be nektek.

De evezzünk vissza az ételhez. Ha ti sem kaptok csak száraz csicseriborsót, akkor áztassátok be ugyanúgy, mint egy lencsét. Itt szintén úgy néz ki a történet, mint a lencsesalátámnál, hogy legalább 12 órát pihenjen a vízben. Ezért én ezt este szoktam, így másnapra mikor készül ebédre, már bőven megvan az-az idő, ami alatt triplájára dagad. 

Valami mindig szokott mellé készülni, vagy inkább fogalmazzak úgy, hogy ezt készítjük valamilyen köret mellé? És azt hiszem az utóbbi a helyes válasz. Még az ősz folyamán kaptunk ajándékba Férj egyik kollégájától két gigantikus méretű cukkinit. Héjjal, és belsővel együtt 5,5 kg volt a kettő. Pucoltuk, kimagoztuk, lereszeltük, és kizacskózva lefagyasztottuk, hogy jó lesz még később, ha télen egy kis friss főzelékre áhítoznánk. És persze, hogy áhítoztunk. Ugyanazon az elven, mint egy tökfőzelék, elkészült a cukkinifőzelék, és ehhez pedig tökéletes társ volt a csicseriborsó fasírt. 

Csicseriborsó fasírt:

Hozzávalók:

• 25 dkg csicseriborsó (áztatás előtti tömeg)
• 1-2 ek. étolaj
• 1 ek fehér liszt
• 1 ek. tk liszt
• 1 késhegynyi sütőpor
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 közepes vöröshagyma
• A fűszerezés pedig ízlés szerint: őrölt kömény, petrezselyem, tarka bors, só + ha szeretnétek mehet bele egy kis citromlé is, de az egyáltalán nem kötelező). Nekem a kömény és a petrezselyem dominált benne nagyon, a többi csak kiegészítő fűszer.
• Zsemlemorzsa a forgatáshoz, ha extra ropogósra szeretnétek, viszont ebben az esetben ezt most anélkül készítettem.

Cukkini főzelék:

Hozzávalók:

• 1 kg gyalult cukkini
• 5-6 db babérlevél
• 7-8 dl víz
• 1 nagypoharas tejföl (330 g)
• 1 púpos ek. tk liszt
• Őrölt fekete bors 
• Só

Elkészítés:

• Nagyon egyszerű kis ételről van szó a fasírt tekintetében, hiszen minden hozzávalók beletesztek egy késes robotgépbe, és apróra vágjátok. Szépen össze fog állni, egy picit még ragacsos is lesz, de éppen ettől olyan jól formázható majd. Amikor megvan a massza, akkor vizes kézzel kis golyókat formázok. Amikor kész, mehet a hőtűbe kicsit pihenni (cirka fél óra). 
• A főzelékhez ugye én a fagyasztott cukkininket használtam. Kiolvasztottam, és odatettem egy lábasba főni a vízzel és a babérlevelekkel együtt. Szépen elrotyog magának, én pedig kikeverem a habarást. A tejfölt picit vízzel hígítom, majd hozzáadom a lisztet, sót, borsot. Csomómentesre keverem, egy egész sűrű mártásnak kell lennie a végeredménynek. Megy ez is a hűtőbe, helyet cserélnek a fasírttal. 
• Tapadásmentes serpenyőben olajat hevítek, majd elkezdem őket kisütni kis lángon. Akkor jó, ha már szép piros a külseje. Papírtörlővel bélelt edénybe szedem, hogy felszívja azt a kevés olajat is, amit a sütés során szerzett. 
• Eközben a főzelék már habarható. Egy szedőkanál főzőlevet teszek a habarásomhoz, csómómentesre kikeverem, majd hozzáadom a főzelékhez folyamatos keverés mellett. Ezáltal a főzelékben nem fognak megjelenni a tejföldarabok. Ismételten felfőzöm, és kész is. 

 Ugye, hogy milyen egyszerű? Mindkét fogás laktató, mégis egészséges kereteken belül maradtunk, és ezáltal figyelve van az egyensúlyra, amit a szervezetünk díjazni fog. 

Ebből a mennyiségből még két napra jutott fasírozott, viszont főzelékünk már csak másnapra. A maradék fasírt pedig szépen elkopott tízóraira vagy uzsonnára. Magában is tökéletesen megállja egyébként a helyét, hiszen csak amikor kinyitjátok a hűtőt, hogy hú de jó is lenne enni valamit. akkor ez a falafel tökéletes alternatíva erre. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.