Számtalan névvel szokták illetni ezt a finomságot az ország egész területén. Nálunk, Borsodban, csak tócsninak hívják. Arról akár lehetne egy vitát is indítani, hogy n vagy ny betűvel írjuk, de ez is konkrétan településfüggő. Illetve az is, ahogy készül, még Borsod megyén belül is. 

A tócsnira akkor szoktam rá, amikor megkóstoltam Anyóséknál életemben először, cirka 6 évvel ezelőtt. Ugyan hallottam már róla régebben, de Nagymamám sosem csinált ilyet, nem volt szokása. Ezáltal én ezt abszolút újdonságként éltem meg. Sőt, itt kerültem közelebbi barátságba a petrezselyemmel is. Ugyanis egyáltalán nem szerettem. Tudoooom, szörnyű, de azóta már minden szép és jó, a petrezselyemmel való viszonyom ma már igenis nagyon barátságos, hiszen nagyon sok ételbe használom plusz fűszerként. Mondjuk egyetlen egy verzóban még mindig nem szeretem, ha belegondolok. Még pedig, hogyha a friss ételt megszórják a durvára vágott verzióval. Ez az, amivel nem tudtam megbarátkozni a mai napig. 

Szóval a pillanat, amikor megkóstoltam életem első tócsniját, örökre bevésődött. Kellően fűszeres, kívül ropogós, belül puha volt, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Adta magát a pillanat, hogy nekem ezt a receptet muszáj elkérnem, így lett Anyósom által egy nagyon finom, és szerintem eléggé egyedi tócsni receptem. 

Alapvetően ez ugye a gyors ételek közé tartozik, szóval hogyha vágytok egy igazán gyors vacsorára, ez abszolút megfelelő választás. A krumpli reszelésétől kezdve, egészen a bekeverésen át a sütésig összesen 30 percet vesz igénybe. Viszonylag gyakran szoktunk csinálni, és már jó pár egyedi verziót is késztettem belőle, természetesen az alapokat meghagyva. Készült már répával, cukkinivel, volt hogy ment bele sajt, sonka, virsli, de tettem már bele magkeveréket is. A képzelet ebben az esetben abszolút szárnyalhat, ne fogjátok vissza magatokat ti sem. Viszont én most csak az alapot mutatom meg Nektek, ami tényleg egy nagyszerű dolog. Teljes értékű fogásként önmagában is megállja a helyét, és ha egy kis fokhagymás tejfölt is társítotok hozzá, akkor pedig maga a nagyszerű étek. 

Hagyományos burgonyatócsni:

Hozzávalók - 2 főre - :

• 2 nagyobb db burgonya lereszelve
• 1 tk. szárított petrezselyem (természetesen ha van friss, akkor az csak még jobbá teszi)
• 1 tojás
• Késhegynyi szódabikarbóna
• 3-4 ek. liszt (szoktam tk. liszttel is, abszolút más a végeredmény, de úgy is nagyon szeretjük)
• 1 mk. só
• 1/2 mk. fekete őrölt bors
• 2 gerezd pépesített fokhagyma
• 1 pici fej pépesített vöröshagyma
• A sütéshez kevés olaj

Elkészítés:

• A reszelt burgonyához hozzárakom a fűszereket (petrezselyem, só és bors, illetve mehet bele a szódabikarbóna is). A hagymákat késes robotgép segtségével pépesítem, és hozzáadom a fűszeres burgonya alaphoz. Beleütöm a tojást, alaposan elkeverem. Mehet bele a liszt. Akkor jó az állaga, ha egy sűrű palacsintatésztát lehet látni a tálban. 
• Serpenyőbe kevés olajat hevítek, majd evőkanál segítségével beleadagolom, és kicsit ellapogatom. Kis lángon sütöm, hogy teljesen át legyen sülve, és véletlenül se folyjon a közepe. Mindkét oldalát aranybarnára sütöm, majd papírtörlővel terített tálcára szedem, hogy azt a kevés olajat is kieressze magából, amit a sütés köben felszívott. 
• Míg hűlnek a tócsnik, addig kikeverem a fokhagymás tejfölt, ami igazából nem egy nagy dolog, de mégis tökéletesen illik hozzá. Minél fokhagymásabb, annál jobb. Kettőnkre 4 evőkanál tejfölt szoktam rakni a kis tálba, és ehhez reszelek 2-3 cikk fokhagymát. Lényegében ennyi, hiszen semmi más nem kell bele. 

Ha pedig minden kész, nincs más dolog, mint megkóstolni a tökéletes tócsnit, jó sok fokhagymás tejfölbe tunkolva. Hiszen nincs is jobb, mint amikor tunkolni kell egy finom ételt, ugye? Szerintem a korosztályunk sajátossága ez, amikor mindent is mártogatni kell valamibe, mert egyszűen úgy esik jól, és akkor érezzük a tökéletes harmóniát az ételek elfogyasztása után a lelkünkben. Jól gondolom? Ti is szoktatok mártogatni?