Mióta megnyitottam ezt a gasztroblog felületet, azóta kísérletezgetem a teljes kiőrlésű liszttel. Hol több, hol kevesebb sikerrel zártam egy-egy kitalált recept megvalósítása után a tk. projekteket, de mentségemre szóljon, hogy abszolút mértékben ki kellett tapasztalnom ennek a lisztnek a viselkedését. Hiszen azért nem minden receptben úgy viselkedik, ahogy én azt elképzeltem. Például egy kelt tészta esetében, ha csakis kizárólag teljes kiőrlésű lisztből készítem, akkor fele annyira sem kel meg a tészta, és sokkal tömörebb lesz a végeredmény. Olyankor mindig megy hozzá sima, natúr fehér liszt (természetesen még mindig nagyobb arányban van a tk. liszt) és teljesen más lesz a végeredmény.
Ám vannak azok a sütemények, "sósságok", amiknek kifejezetten jót tesz, ha csakis kizárólag tk. lisztből készülnek. Például omlós tésztát imádok gyúrni ebből, abszolút más a végeredény, szerintem sokkalta finomabb. Persze ilyenkor nem is teszek bele másféle lisztet, mivel tökély a végeredmény. Vagy vannak azok a sós sütemények, amiknek szintén egyedi ízesítést ad, ha csakis teljes kiőrlésű lisztből készítem. Számtalan ilyen van már a tarsolyomban, és most az egyik ilyet mutatom be nektek, ami kihozza az emberből a "mókus effektust". Tudjátok mi ez? Alapvetően mástól ezt a kifejezést még nem hallottuk, igazán csak mi szoktuk használni azokra a sós sütikre, amik kihozzák az emberből a "rághatnékot". Tudjátok, amikor annyira jó valami, hogy csak eszed, és eszed és annyira eteti magát, hogy nem lehet abbahagyni. Míg látod, addig eszed. Ehhez pedig még ropog is, ami plusz "boldogsághormon", és még jobban arra késztet, hogy igen, "még, még , még, ennyi nem elég". Ilyen ez a sajtos tallér is!
Egyszerű sós ez, vagyis a begyúrási folyamata pikkpakk megvan, a kissé pepecselős része inkább ezután következik. Ez sem annyira vészes, inkább egy picit időigényesebb a szaggatás miatt. Én gofrisütőben sütöttem, és mivel picike a gofrisütőnk, ezért egyszerre csak 6 darab fér bele. Ez az, amiatt picit időigényesebb, de még így sem az órákon át tartó, extra bonyolult receptről beszélünk.
Jó fűszeres, amit imádok benne, illetve jóóó sok sajtot tartalmaz. Hisz végülis sajtos tallér nem? Különböző sajtokkal egészen más eredményt tudtok elérni, ami csak fokozni fogja bennetek is a mókus effektust. Én most sima trappista sajttal készítettem, de egy gouda, vagy emmentáli igazán más hatást ad, sokkal intenzívebben érezni a sajtot benne, és másabb lesz a végeredmény.
Tk. sajtostallér:
Hozzávalók:
- 35 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 10 dkg trappista sajt (vagy akár gouda/emmentáli)
- 7 dkg szobahőmérsékletű margarin
- 1/2 cs. sütőpor
- 1 lapos ek. tejföl
- 1 tojás
- 2 mk. köménymag
- 1-2 tk. só (attól függ mennyire akarjátok sósra)
- 1 mk. őrölt fekete bors
- A nyújtáshoz sütőpapír
- A sütéshez gofrisütő
Elkészítés:
- A lisztet összekeverem a fűszerekkel, valamint a sütőporral. A sajtot lereszelem. A tojást, a lágy margarint, és a tejfölt hozzáteszem a liszthez, végül a reszelt sajtot is belerakom. Összegyúrom, míg egy gyönyőrű, egynemű tésztát nem kapok. Viszonylag lágyabb (kissé ragadós), de azért mégis formázható tészta az eredmény. A kész tésztát 6 részre szedem. Vágok két nagy tepsi méretű sütőpapírt, majd a gombócokat egyesével, a két sütőpapír között vékonyra nyújtom. Közben a gofrisütőt előmelegítem a legmagasabb fokozaton. Lehúzom az egyik sütőpapírt a tésztáról, félreteszem, hiszen lesz még rá szükségem. A vékony tésztából, decis pohárral kis köröket szaggatok ((ebből az adagból olyan 100-120 db körül lesz, attól függ mennyire nyújtjátok nagyon vékonyra.) Nekem is lett picit vastagabb is, de igazán nagyon vékony is. Utóbbi exta ropogós, mint egy chips, előbbi pedig inkább egy minimálisan ropogós kekszhez hasonlítható. Igazából úgy alakítsátok, ahogy szimpatikusabb.) A forró gofrisütőbe belehelyezem őket (nekem egyszerre 6 db fért bele), és 1-2 perc között aranybarnára sütöm. Sütőpapírral fedett tálcára szedem, és hagyom kihűlni. Maga a sütés/szaggatás része nagyjából egy órás folyamat, és ez az, ami kicsit pepecsebbbé teszi az egész folyamatot. Viszont abszolút megéri vele szöszölni, mivel tényleg isteni.
