Nassolni mindenki szeret, de tényleg mindenki. Olyankor előtör az ember lányából a hörcsög üzemmód, és lelkiismeret furdolás nélkül tömi magába a rágcsálnivalót. Igen ám, de ez nem feltétlenül tesz jót a szervezetnek. Kérlek, hogy ne értsetek félre, nem vagyok én egészség guru, és nem is tervezek az lenni, de igyekszem/igyekszünk odafigyelni arra, hogy mit eszünk. Na nem mondom, hogyha vendégségbe megyünk, és megkínálnak valamilyen egészségtelen nasival nem fogadjuk el, szó sincs róla, örömmel eszünk belőle, de itthon semmi ilyen félét nem tartunk. Még pedig azért, mert akkor elkopna. Az lenne minden egyes nap a sorsa, hogy az esti sorozat, vagy film nézésénél folytonosan menne a rágcsáló üzemmód. És ezt nem engedhetjük meg. Ezért szándékosan, de nincs a boltban vásárolva ilyen. Nem és kész, punktum. 

Viszont ám mikor mégis előbújik a kisördög az egyik oldalon, és zokszó nélkül hajtja, pocakot is bevonva a buliba, hogy "Nassolj, tudom, hogy akarod, hiszen imádsz rágcsálni", akkor bizony elővesz a bizonytalanság. Amikor pedig ez elővesz, szüntelen elkezdek rágódni, hogy "Mit is kéne koptatni a sorozat előtt, hiszen nincs itthon semmi sem..." 

Aztán elkezdem bújni a netet, és sehol sem találok olyat, ami tetszene. De végképp semmi olyat, amitől mondjuk a szervezetem is hálás lenne. Ilyenkor már gőzerővel puffogok, hiszen a sugallat, amit pocak és a kisördög szüntelen hajt, egyre jobban érik és érik és érik. Már-már kezdem kivetíteni frusztráltságomat Férj irányába, mikor kicaflatok a konyhába, és "kicsit hangosabban" elkezdek kotorászni. Feltúrom a szekrényt hozzávalókat keresve, amiket össze lehetne dobni. 

Zabpehely mindig van itthon, de nem célzottan a zabkása miatt, mert a natúr verziót nem szeretjük, helyette inkább ezt a változatot készítem: Receptet ITT találtok hozzá. Sokkal inkább azért, mert nagyon sok mindenbe szoktam használni, akár durvára őrölt verzióban, akár csak őrlés nélkül (simán belerakom a késes aprítóba, amitől ugyan nem egy sima por állagú lisztem lesz, de azért egy elfogadható, icipicit darabos, home made verzió a végeredmény. Ebben az esetben is a zabhoz nyúltam, és gondolkodás nélkül tettem mellé a teljes kiőrlésű lisztet (szintén mindig van itthon, szeretem vegyesbe keszíteni a süteményeket, persze süti is van, amiben nem igazán illik, ott marad a fehér liszt). A hűtő felé vettem az irányt, ahol a sajt,némi vaj, tejföl és a tojás szintén első pillantás után már a pulton is landoltak. Kezdett körvonalazódni a fejemben, hogy ebből bizony valami nagyon jó dolog fog kisülni. 

Tudjátok, hogyha fűszerezésről van szó, cseppet sem vagyok rest, és itt sem kezdtem el aggódni azon, hogy mi van, ha csípni fog. Hát csípjen! Brutál erős chilipor elő (jó kis Emődi Apa féle még mindig (évekkel ezelőt kaptuk, de annyira brutális, hogy még mindig van belőle. Ha már egy késhegynyit teszek egy nagyobb adag ételbe, már huhogás van)), és a tál aljára már egy késhegy késhegynyiét bele is raktam. Ezekután elképzelhetitek mennyire csíp. A többi pedig már csak adta magát, így hát jöjjön egy nagyon jó, hirtelen felindulásból kitalált zabropogós recept. 

Zabropogós:

Hozzávalók:

• 150 g zabpehely
• 100 g tk. liszt
• 75 g vaj
• 75 g Maasdamer sajt (egyébként sima trappistával is megállja a helyét, de akkor csak ez volt itthon)
• 1 lapos ek. tejföl
• 1 db tojás
• Chilipor (ízlés szerint)
• 2 tk. só
• Tetejére szezámmag
• Nyújtáshoz sütőpapír

Elkészítés:

•  A vajat kissé megolvasztom (ne folyjon!), és hozzáadom a kimért liszt+zabpehely kombóhoz. Jöhetnek a fűszerek, majd tejföl, tojás, és a reszelt sajt. Kislyukú reszelőn reszeljétek le, mert ha nagyobb fajtán történik, nem lehet majd szépen elnyújtani, és csak néhol kikandikálnak majd belőle a sajtdarabok. Amikor minden hozzávaló benne van, begyúrom. Egy nagyon masszív, kemény, omlós tészta lesz a végeredmény. 
• 4 részre szedem, majd két sütőpapír között elkezdem kinyújtani. Azért sütőpapír, mert így nincs fölösleges plusz liszt, ami még plusz kalória lenne, már pedig ez egy egészségesebb nassolnivaló, vagy mi. Extra vékonyra nyújtom, majd derelyevágóval vékony csíkokra szeletelem. 
• A sütőt előmelegítem 170 fokra, alul+felül sütés, és légkeverés módban. Sütőpapírral bélelt tepsibe (új sütőpapír, nem jó azon, amin nyújtva lett) helyezem őket, kapnak egy kis tojásos kenést, és megszórom őket szezámmaggal. Mehetnek is be a sütőbe, ahol nagyjából 10 percig sülnek. 

A konyhában valami fantasztikus illat árad, és már mind a ketten ott toporgunk a sütő előtt, hogy ez de jó is lesz, (így visszagondolva konkrétan nyeltem egyet, hogy tényleg mennyire is jó :D ) konkrétan, mint a gyerekek. A film már bekészítve, és már csak a nasi hiányzik. Közben pedig pocak is békére lelt azzal a boldog tudattal, hogy nemsokára kap valami rágcsálnivalót, de közben mégis az egészséges keretek között, amit később a szervezetünk majd meghálál (legalábbis reméjük). 

Ebből a mennyiségből 4 felnőtt mennyisége készült, tehát mi sem toltuk be egyszerre. A maradékot szépen lezacskóztam, és így következő estére is megvolt a rágcsa. Azt hozzá kell tegyem, hogy mi ezt úgy ettük, hogy konkrétan vacsora helyettesítő volt, mert bőven jól lehet lakni vele.

Annyira jól ropog az egész, a pirult szezámmag a tetején, a maadsamer sajt különleges íze és a chilipor pikánsága adja meg azt, amit egy nem hagyományos rágcsától vár el az ember. Egyszóval, imádjuk. Az első készítés óta pedig már számtalan alkalommal készült el ismételten. Ezt egyszűen nem lehet megunni. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.