Ki az, akit úgy tudtok jellemezni, hogy sajtot neki minden mennyiségben, vagyis sajtmániás? Esetleg magatokra is tudjátok ezt a jelzőt illetni? Hiszitek vagy sem, én igen. Mióta az eszemet tudom, azóta hatalmas sajtfüggő vagyok (egy időben minden reggel (drága pici óvodás énem) csakis a sajtos pirítóst volt hajlandó megenni reggelire, semmi mást). Mondjuk kicsiként csak és kizárólag a trappista sajt függő voltam, de azért ez azóta rengeteget változott, és már rengeteg másféle sajt is a kedvencek közé tartozik. Azért, ha most elkezdném sorolni, lehet reggelig se végzenék, ezért inkább azt említeném meg, amit nagyon nem díjazok, ez pedig a camembert sajt. Többször is vállakoztam már rá, számtalan formában próbáltam megenni, de sose jöttünk ki jól, így elengedtem. Meghagyom Apósomnak, mert ő viszont odáig van érte.
Ez az-az étel, amiből nem lehet keveset csinálni. Egyszerűen képtelenség olyan mennyiséget összedobni, ami egyszerre elfogy, így tuti biztos, hogy fog még maradni belőle, akár másnapra, vagy harmadnapra is. Halkan megjegyezném, hogyha elkészítitek majd csak simán, újrahasznosítás nélkül (hiszem most a poszt témája ennek a fincsiségnek az újrahaszosítása), akkor meg fogjátok látni, hogy ebből nem lehet megenni egy normál tészta adagot. Annyira tömény, annyira krémes, és annyira sajtos, hogy valami elmondhatatlan, és emiatt abszolút teli pocakot tud varázsolni pillanatok alatt (aztán meg még nézitek majd a tányért, mert még maradt rajta, és akkor gondolkodtok, hogy dehát ezt még meg kéne enni, hiszen meg sem ettetek egy normális adagot, na akkor kell ott hagyni, és másnap újrahasznosítani fincsi muffinnak).
Én 25 dkg spagettit szoktam kifőzni, és ez adja azt a mennyiséget, amit még majd újra tudunk formálni muffinnak hiszen marad majd másnapra is.
Hozzávalók a szószhoz:
- 10 dkg trappista sajt
- 10 dkg gouda/ementáli sajt
- 10 dkg füstölt sajt
- 1 csomag mozzarella (ez mindig kell bele!)
- 5 dl tej
- só
- bors
- 3 dkg vaj
- 1/2 ek liszt
- víz (attól függ a mennyiség, hogy mennyire akarjátok beton sűrűre a szószt (én viszonylag folyósabban szeretem, szóval körülbelül 2 dl vizet még nagyjából bele szoktam rakni).
- A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a lisztet, és alacsony hőmérsekleten picit lepirítom. Fokozatosan hozzáadom a tejet (közben folyamatosan kevergetem), és ezzel lényegében lett is egy alap besamel szószunk. Itt hozzáadom a fűszereket, majd lassanként belekeverem a sajtokat is (mindig egy kis adagot adok hozzá, elkeverem, megvárom míg elkezd olvadni, majd utána jön a következő adag). A lényeg, hogy ne egyszerre borítsuk bele ezt a sok sajtot, mivel akkor összeáll egy csomóba, és akkor adtunk neki egy nagy pofont. Fontos, hogy mindeképpen reszeljük le a sajtokat, hiszen ha daraboljuk, nem lesz jó krémes a végeredmény. Ha az összes sajtot hozzáadtuk, akkor egy nagyon sűrű masszát kapunk, és én ilyenkor szoktam hozzá adni vizet, amivel újra felfőzöm. Akkor jó a szószunk, ha már nem látni benne a sajtot, hanem szépen egyneművé vált.
- Összekeverjük a tésztával és lehet is benyammogni.
- Másnap a hűtőből kivéve egy nagyon masszív és tömör ételt látunk az ételesben, amit ha megmelegítünk sem lesz olyan nagyon extrém krémes, mint előtte nap. Ilyenkor én melegítés után - csak langyos legyen - egy kis fűszeres tojással átkeverem (tojás, chili, só, fekete és fehér bors, meg néha egy kis petrezsemzöld is), elkeverem a tésztával, majd muffinformába adagolom. Én szilikonformába raktam, így nem kellett hozzá sem papír, se a forma kikenése, hiszen utána szépen ki tudtam forgatni. A plusz még ebben az egészben, hogy virslit négy helyen bevágtam, majd beleállítottam a muffinkák közepébe, így még egy kis extrát is küldtem bele. Így már egyből más ételt kapunk, de azért mégis mac and cheese még mindig.
Köszönöm!
Ölelés,
Ilus
