Pogácsát mindenki tud sütni. De tényleg mindenki. Viszont két ugyanolyat még sosem ettem. Egy kicsit mindenki másképpen csinálja, a saját ötleteit, egyedi elképzeléseit belevarázsolja. Nekem megvannak a különböző pogácsa receptjeim, a sima sajtostól kezdve, a hagymás-szalonnás verzión át, a burgonyás pogácsáig. A sima sajtos kivételével mind saját kikisérletezés. A sajtos a Mezőcsáti Nagyim receptje, amit egészen pici korom óta együtt csináltunk. Én "söndörgettem" mindig a pogikat, hogy még magasabbak legyenek, és még szebbre süljenek. Aztán később jött az, mikor már az én feladatom volt a szaggatás is, végül pedig a tojás és a sajt eloszlatása is. Konkrétan rámragadt ez az egész, hisz ez egy külön procedúra. Ugyanis ha én pogácsát sütök, akkor azt csak abszolút "zen" állapotban teszem. A pogácsa az a fajta sós csoda, amihez mérhetetlen türelem, érzések, és szeretet kell. Ettől lesz olyan tökéletes, hogy az valami hihetetlen. 

A pogácsa készítésről tudni kell, hogy akkor az igazi, és akkor látszik meg a türelem, és a kitartás, hogyha konkrétan szálaira lehet szedni. A titok a hajtogatásban van, amihez a türelem ugye alapfeltétel. Itt jön hozzá a giga adag szeretet, és készül el a tökéletesen rétegzett, lapjaira szedhető finomság. Amikor kisül az első adag (sajnos pogácsából nálam alap a 2 tepsi, valamiért ez ragadt meg gyermeki szemmel), és még forrón, de elveszed a sütőpapírról az első darabot, amiben látod mind a 8 réteget, és elkezded szálakra szedni, megcsap a tökéletes illat, amit csak az extra szeretettel elkésztett pogácsa tud nyújtani, érzed, hogy a lelked belül köszönetet mond a pillanat csodálatossága miatt. Órákig tudnék írni a pogácsával való kapcsolatomról, és arról, amit Nagyi megtanított nekem az évek alatt erről a sós tökéletességről. 

Ez a tepertőkrémes pogácsa is random jött egyébként létre, abszolút bambuszságom miatt. Úgymond nem figyeltem oda, és morzsa helyett sikerült krémet gyártani a tepertőből. Ugyanis beraktam a késes aprítóba a 35 dkg tepertőt, és hát nekiindítottam a szerkezetet. Viszont közben meg egy fél pillanatra nem figyeltem (csacsogtam közbe a Férjemnek), és addig járt a szám, míg egy jó adag krém nem lett morzsa helyett a tepertőből. Semmi pánik, gondoltam, újratervezek. A masszát beízesítettem, ment bele só, bors és pici chilipor, majd alaposan átkevertem. Azért azt hozzá kell tegyem szerencsére még így is maradt némi darabosság a tepertő pépbe, így végülis látni, hogy az van benne, aminek hívják. 

Tepertőkrémes pogácsa:

Hozzávalók:

• 65 dkg liszt
• 50 g élesztő (0,5 dl langyos tej+csipet só+csipet cukor a futtatáshoz)
• 1 lapos ek. só
• 1 db XL-es méretű tojás (vagy két kis méretű)
• 25 dkg margarin
• 1 db kis poharas tejföl
• 35 dkg tepertő (krémmé darálva, só, bors, chilipor ízesítésnek)
• 1 db tojás majd a pogácsák lekenéséhez

Elkészítés:

• Az élesztőt elkezdem felfuttatni. Míg a folyamat halad, addig a lisztet a margarinnal elmorzsálom. Fontos, hogy nem szabad olvasztani a margarint, teljesen hűtő hidegnek kell lennie. Mehet bele a só is. Mikor már  morzsás az állaga, akkor csinálok bele egy kis mélyedést. Beleöntöm a felfuttatott élesztőt, a tejfölt és a tojást, és a krémmé darált, ízesített tepertő krémet. Körkörös mozdulatokkal (közben a tálat mindig forgatva egy kicsit) elkezdem begyúrni a tésztát. Nagyjából 10-15 percig dagasztom. Akkor jó a végeredmény, ha a kezeteken szinte már semennyi tészta nem maradt. Konyharuhával letakarva 1,5 órát kelesztem. 
• Miután megkelt, jöhet a lisztezett deszkán való hajtogatás és nyújtás. A megkelt tésztát kissé átgyúrom a kezemmel a lisztes deszkán, majd elkezdem kinyújtani. Nyújtás után háromszor hajtom vissza, majd kezdem előről a folyamatot. Ezt még kétszer megismétlem. Nyújt, hajtogat, majd nyújt és hajtogat, végül nyújt. Körülbelül 1,5 ujjnyi vastagra nyújtom a tésztát. Nagy kés segítségével "megcsapdosom", amit én úgy szoktam, hogy a tésztához közel tartva a kést apró mozdulatokkal csíkokat mintázok a tetejére, és persze ugyanezt a másik irányból is (muszáj csapkodni, mivel ha csak óvatosan próbáljátok vágni a tészta gyűrődni fog, és nem lesz szép a végeredmény).
• Mikor kész a minta a legkisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatom a pogikat, egyesével formálok még rajtuk (két kezem között óvatos mozdulatokkal meggörgetem őket, hogy magasabbak legyenek), és sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem őket. A sütőt küzben előmelegítem 160 fokra. A pogácsáknak a tetejét lekenem felvert, sózott tojással, és beteszem őket sülni. 25-30 perc elteltével pedig gyönyörködök a kész finomságokban. 
• Ebből az adagból a legkisebb pogiszaggatóval társítva nagyjából 100-110 db pogácsa szokott kijönni. De ezek tényleg igazán picikék. Ezt a méretet láttam gyerekként is, igaz az a sajtos pogácsa volt, ettől függetlenül nekem ez a méret berögzült, ha pogácsáról van szó.

Ugye milyen kis szépek? Hát még mennyire finomak is! Imádom recept ez, és a végeredmény tökéletesen léleksimogató. 

Abszolút kedvenc, akár az ünnepi asztalon is megállja majd a helyét szintén. Hiszen sósat amúgy is kell mindig sütni, nem? Nem lehet csak édes sütemény az asztalon, jól mondom?