Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Legyen csodálatos évetek! 

Azt hiszem ez a legmegfelelőbb kezdése egy újévi bejegyzésnek. 2020 igen vegyes volt, megpróbáltató. Ha százalékolnom kellene, akkor azt mondhatom, hogy 60% megpróbáltatás, sírás és idegeskedés, lelkileg összetörés volt, viszont akadt 40% boldogság, új munka, új emberek, és a közös csodálatos kis életünk is remekül alakult. Tavaly haladtunk az otthonunk felújításával, és idénre még többet tervezünk ezzel haladni. Tervek végtelen tárháza áll a rendelkezésünkre, már csak a járványhelyzetnek kellene megszűnnie, és akkor még jobb lenne minden, még jobban tudnánk haladni. Hiszen a covid nagyon sok munkának keresztbe tett, ezért sem tudtunk annyi mindent kivitelezni, mint terveztük. Sebaj! Majd idén! Sok minden vár ránk, nagy "projektek", és mindenből a legjobbat tervezzük kihozni! Remélem, hogy a jövő évi évértekelő posztban hatalmas boldogsággal újságolom majd nektek az idei év fantasztikusságát. Kérlek legyél jó hozzánk kedves 2021! 

A blog történetében is történtek csodák, olyanok, amikről eddig nem is mertem álmodni. Ugyan csak virtuálisan, de nagyon sok jó embert ismertem meg a tavalyi év folyamán, akik segítettek abban, hogy igen, nekem ezt mindenképp csinálni kell. Megerősítettek benne, hogy ez vagyok én, és tudjátok, 10 éve koptatom már a billentyűzetet különböző felületeken, viszont ez volt az a felület, ahol végre fantasztikus örömök is értek. Szóval köszi blog.hu, hogy elismeritek egy-egy munkám, egy-egy cikkem a sok-sok olvasót hozó kiemelesékkel. Csoda ez a felület! 

Ha már emberek, és fantasztikus emberek, akkor Miadéle Hungary! Köszönöm, hogy csapattag lehetek, és megtoljuk ezt az évet, szárnyalni fogunk! Hiszen "Egyénileg egy csepp, Együtt egy óceán vagyunk"! <3 

Rengeteget tudnék még írni a tavalyi évről, viszont nem pont ez a bejegyzés célja. A karácsonyi hagyományunkat már ismeritek a Wellington formájában, viszont a szilveszteri/újévi finomságról még nem esett szó. Ezért itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy a lencsesalátámat megosszam veletek. Igazából két dolog az, ami állandó benne, még pedig a szószom, és a lencse. Volt egy idő, mikor nagy ívben kerültük a lencsét, de már régóta hű fogyasztói vagyunk köszönhetően annak, mikor évekkel ezelőtt barátoknál nagyon jó salátát ettünk belőle egy szilveszteri társasjátékozás alkalmával. Onnantól kezdve pedig abszolút szerelem van. Volt idő, mikor a tésztasalátámat kombináltam a lencsével, és egy igen laktató és ütős finomság lett a végeredmény. Tésztasalátát is csak ünnepekkor szoktam, azt is csak akkor, ha találok a boltban karácsonyfa alakú tésztát. Idén (akarom mondani tavaly (hú, ezt még szokni kell)) ez kimaradt, viszont így csak simán egy nagyon jó, kevésbé hízlaló saláta lett belőle. Viszont emellé kellett valamit még csinálni, és mivel Férj nagy szakértője a rántott-töltött dolgoknak, ezért a salátám mellé összedobott egy sajttal töltött rántott karajt is. A kettő együtt pedig egyenesen etette magát. Alapvetően szinte mindig 2 napra főzünk, és ez most sem alakult másképp, hiszen már szilveszter napján is ezt ettük, de a mai napra is maradt még. Konkrétan beindult a nyálelválasztásom, hogy rágondoltam, nemsokára eszünk belőle.  

Lencsesaláta és Sajttal töltött rántott karaj:

Hozzávalók a lencsesalátához:

• 25 dkg lencse (minimum 12 óráig áztatva)
• 1 nagy fej lilahagyma (hajszálvékony karikákra szelve) 
• 4 db főtt tojás
• 4 db babérlevél

Hozzávalók a szószhoz:

• 6 ek. tejföl
• 1 ek. majonéz
• 1 ek. mustár
• 2 tk. porcukor
• 1 tk. só
• 1 mk. fekete őrölt bors 
• 3 ek. olaj (nekem most csak simán napraforgó étolaj volt itthon)
• 2 tk. citromlé

Hozzávalók a húshoz:

• 4 szelet karaj
• 15 dkg trappista sajt
• Panírhoz: Liszt, tojás, tej, zsemlemorzsa

Elkészítés:

• Kezdem a sort a salátával. A lencsét készítés előtt minimum 12 órával beáztatom. Mikor már szépen megduzzadtak, akkor odateszem főni dupla mennyiségű vízben, mint a lencse maga. A főzéshez társítok babérlevelet és némi sót. Nem főzöm nagy lángon, mert könnyen letapad, és akkor lehet vakargatni a lábas aljáról majd a lencsét, viszont azért így is sűrűn megkavarom. Míg fő a lencse már a tojások is elkezdtek főni, szóval közben lehet készíteni a husit. A karajszeleteket vékonyra kell klopfolni, besózni, majd vékony, de több sajtszelettel megtölteni. Visszahajt, beplaníroz, duplán, majd mehet a hűtőbe pihenni egy órácskára. 
• Amikor a minden megfőtt, ami a salátába kell, akkor kihűtöm őket. Fontos, hogy minden hideg legyen, hiszen a szósszal másképp nem fogják szeretni egymást. És akkor szósz: Tejfölt, majonéz, mustárt összekeverem. Mehet hozzá a porcukor, só és bors, végül pedig az olaj és a citromlé. Gyönyörű, egységes, selymes szósznak kell lennie a végeredménynek, ami kissé édes, de érezni lehet a mustár keserűségét, valamint a citromlé savanyúságát. Minden tekintetben tökéletes. 
• A kész szószba beleteszem a lencsét, a vékonyra szelt hagymát, és a felkarikázott főtt tojást. Alaposan elkeverem, majd hűtőbe teszem pihenni. Amíg a saláta összeérik picit a hűtőben, sülhet a hús. Nem sok, de nem is kevés olajon, (nagyjából annyin, hogy mikor beleteszitek a husi feléig érjen fel), tapadásmentes serpenyőben lehet kezdeni sütni. Mindenképp extra forró legyen az olaj, és csak a legkisebb fokozaton süljön, hiszen nem csak az a cél, hogy csak a külső réteg legyen piros, hanem hogy a husi tökéletesen megsüljön, és a sajt is helyén maradjon a hús között, tehát ne folyjon ki. Nyilván van olyan, mikor fizikai képtelenség,mert trappista és trappista között is sok különbség van, de az esetek nagy részében szépen benne marad a sajt. 

És akkor nincs is más hátra, mint az, hogy megkóstoljuk, mit is alkottunk. A saláta elkezdett összeérni, ízekben nagyon ott van, a hagyma ropog, a szósz ízei a kóstolás közben szépen, megfelelő sorrendben debütálnak. A húst kettévágva a ropogós panír hangja, és a kifolyó sajt látványa, majd pedig az ízhatás teszi azzá, hogy azt lehessen mondani, ettől jobb újévi menüt el sem lehet képzelni. A két étel fantasztikusan kiegészíti egymást. 

Valamint pedig, ha szeretnétek még játszani a lencse gondolatával, és nem csak a saláta és a főzelék az, amit szeretnétek ma látni, enni, akkor csekkoljátok bátra a Lencsés pásztortarhonya receptemet. 

 Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.