Olyan Nagymamás ez a sütemény nem? Tipikusan az a fajta, amikor Mama veszi ki a sütőből a gőzölgő, csodás illatokat árasztó finomságot. Olyan, akár egy kalács, vagy egy bukta, de még hozzácsaphatnám a kakaós csigát is. Ezek mind azok, amik csak a nagymama kezei közül tűnnek tökéletesnek, és igazi szeretettel telinek. A nagymamák legjobb alkotásai. A tökéletes kelt tészta kicsit odafigyelős feladat, kellően gyengéden kell vele bánni, és akkor lesz perfekt. Konkrétan simogatni kell, szeretetet árasztani felé, és akkor meghálálja, hogy így bántunk vele. Szépen formázhatóvá válik, gyönyörűen megnövekszik majd sütés közben, és tökéletes ízeket fog produkálni, amikor megkóstoljátok. Nagyjából így tudnám jellemezni

Bár így, hogy batyunak írom nekem ez így kicsit furcsa is, hiszen Nagyim mindig papucsként emlegeti. Szóval nálunk ez csak túrós papucsként funkcionált. Amikor pedig ezt közöltem a Férjemmel, akkor kicsit furán nézett rám, hogy ugyan miről is beszélek? Miért pont papucs? És egyáltalán honnan jött ez? Egyáltalán nem is hasonlít papucsra. Aztán bevillant, hogy hát nem is batyunak volt hajtogatva Nagyikám kezei által, hanem ténylegesen hasonlított egy papucsra, hiszen a négyzet két széle volt csak összefogva, és nem mind a négy, ettől lett olyan papucs formája.

Ettől függetlenül én viszont most batyut készítettem, mert végül abban maradtunk, hogyha túrós a péksütemény, annak batyu alakja kell, hogy legyen. És itt jön a második tényező, amit fontos megemlítenem ebben az esetben. Nektek mazsolával vagy anélkül túrós batyu a túrós batyu? Elég sok olyan emberrel találkoztam már, akik nem szeretik a mazsolát, sőt más aszalt gyümölcsöket sem. Egy ideig picit hadilábon álltam én is vele, vagyis inkább azt mondanám, hogy volt egy időszakom, mikor egyáltalán nem ettem, de újra egymásra találtunk, és jelenleg semmi bajom a mazsolás édességekkel. A mazsola alternatívájaként szoktam alkalmazni ebbe is az aszalt vörösáfonyát, hiszen kinézetre abszolút mazsolára hajaz, ízben viszont teljesen más élényt nyújt, amikor eszitek. 

Túrós batyu:

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 12,5 dkg vaj
• 1 tojás
• 2,5 dkg porcukor
• 25 g élesztő (0,5 dl langyos tejben felfuttatom csipet só és cukor társaságában)
• 1 dl langyos tej
• csipet só

Töltelék:

• 25 dkg túró
• 2 kisebb méretű tojás
• 3 lapos ek. zsemlemorzsa
• 4 ek. tejföl
• 10 dkg porcukor
• 1 tk. citromlé
• 1 mk. vanília aroma
• 10 dkg mazsola / vörösáfonya

Elkészítés:

• Kezdő lépésként az élesztőt felfuttatom. Míg elkészül, addig elmorzsálom a lisztet a vajjal és a kevés cukorral. Mikor felfutott az élesztő, hozzáadom a vajas morzsához, beleütöm a tojást és a csipet só is belekerül. Elkezdem gyúrni, de már a kezemhez oda van készítve a langyos tej, amit folyamatosan adagolok a gyúrás közben. Nagyon lágy tésztája lesz, viszont nem ragad, ezt fontos megjegyeznem. Nagyjából egyébként úgy 10-15 percig kell gyúrni. Jöhet a kelesztési fázis, ami nagy kedvenceim közé tartozik, ha ilyen péksüteményekről van szó. Amikor tökéletesen be lett gyúrva, letakarjuk, és kap egy óra pihenőt, nem huzatos helyen.
• Itt jön a töltelék.. Ezzel csak annyi a dolgom, hogy minden szépen összekevertem mindent egy tálban, akkor hagyom addig pihenni, míg a tészta is kel, természetesen ezt hűtőben.
• Az óra leteltével pedig konkrétan lassan ki kell másznia a tálból, annyira megkelt már, tehát lehet kezdeni a második fázist. Lisztezett deszkán ismételten átgyúrom, nagyjából 5-10 perc erejéig, majd a deszkán letakarva pihen még 15-20 percet. 
• A második pihentetés után elnyújtom egy ujjnyi vastagra, és derelye vágóval négyzeteket vágok belőle. Nekem tenyérni méretű négyzetek szoktak lenni, ebből lesznek gigantikus méretű, gyönyörű batyuk. 
• 2 evőkanál tölteléket rakok minden kis négyzetemre, és a négy sarkát összefogva, középen picit megcsavarva batyukat formázok belőlük. 
• Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem őket (óvatosan, nagyon kényesek), és letakarva még pihennek sütés előtt 10-15 percet. Ezekután pedig lekenem őket tojással.
• A sütőt 165 fokra melegítem elő, alul+felül sütés, illetve légkeverés funkciót beállítva, és 25-30 percig sütöm. Szép aranybarna árnyalatúnak kell mindnek lennie a sütés után, teli rengeteg és finom túrókrémmel. 

Úgy gondolom, hogy az a fajta kelt finomság ez, amit szintén csak extra szeretettel lehet készíteni, mint a pogácsát. A kelt tésztáknak is kell az a türelem és a gyengéd bánásmód (na meg kelesztési idő bőven) amitől olyan tökéletesek lesznek, mint ha Nagyikáink adták volna a kezünkbe, csupa mosollyal az arcukon. Mert ugye mi is lehetne jobb reggelire, egy pohár kakaó társaságában, mint egy túrós batyu?  Van kedvenc péksüteményetek, ami a Nagymamátokra emlékeztet? 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Ugyan ez a leves egy picit régebben készült már (valamikor még a téli dekor kihelyezése előtt), de úgy gondolom, hogy abszolút beleillik a téli ételek kategóriába. Hiszen ki tudna nemet mondani egy lélekmelengető, forró, ínycsiklandozó levesnek?

Alapvetően igazi krémleves fanatikusak vagyunk, persze azért a jó öreg húslevest sem vetjük meg, fincsi levestöltelékkel, amit férj szokott készíteni (nálatok szokás tölteléket főzni a levesben?). Ha pedig krémleves, akkor hagyma, cukkini, sajt, burgonya, gomba illetve a sütőtök azok a hozzávalók, amiket nagyon szeretünk. Pár évvel ezelőtt, amikor ismerkedtünk a krémleves fogalmával, akkor még csak a sajttal kezdtem. Utána, ha már éppen nyár volt, és nagy volt a cukkini szerelem, akkor úgy gondoltam, hogy miért is ne lehetne ebből is valami csodát alkotni? Ezekután pedig abszolút ráfüggtünk a krémlevesekre. Konkrétan mindenből is megpróbáltam krémlevest csinálni, és természetesen lettek olyanok, amik nem igazán jöttek be, így őket elengedtük, és nem igazán fájt érte a szívünk. 

Mint minden jó magyaros étel alapja, itt is a hagyma az, amivel kezdek. Nyilván, ha csakis hagymából készül a leves, akkor természetesen gigantikus mennyiségű hagyma tömkeleg, amiből áll a leves, de ha egyéb zöldség is társul hozzá, akkor azért csak normális keretek között megy bele. Amúgy mondtam már, hogy nagy a hagymaszerelem? Kivétel egyetlen egy hagyma, az pedig a medvehagyma. Nem tudom elengedi a gondolatot, hogy az ugyanolyan, mint gyöngyvirág levél. És akárhányszor ettem, a hideg futos a hátamon, egyszerűen nem jó. És ezzel Férj is így van. De a többi fajta hagyma kivétel nélkül jöhet. 

Mint minden krémlevesemhez ehhez is szoktam készíteni plusz kiegészítő finomságokat, hiszen a lélekmelengető, forró és krémes leveshez egy sajtos pirítós, amin szinte ropogósra van sülve a sajt, tökéletesen illik. Ha éppen kenyér híján vagyunk, akkor pirított magvakkal szoktam kiegészíteni, vagy ha éppen az sincs itthon, akkor simán csak egy kis reszelt sajt megy a leveses tál aljára, rá a forró a leves, és kész a tökéletesség.  A sajtos dologhoz pedig még egy kis észrevétel. Mikor az első kóstolás következik, a sajt már kellően megolvadt, a kanalat körbeölelte, a nyálelválasztás pedig az illat és a látvány keverékétől rögtön beindul az ember szájában. Igazi különlegesség. 

Ebben a formában most teljesen teret adtam a fantáziámnak, és mivel csak pár darab mini virsli ólálkodott a hűtőben, ezért megsajnáltam őket. Gyorsan vékonyan felkarikáztam és vajon lepirítottam, így egy levesbetét meg is volt. Ezt a levest mindig üveges gombából készítem, és egy egy pár karikát hagyok is ki belőle, szintén plusz betétnek a kész finomsághoz. Amikor a virslik kisültek, akkor még egy pici vajat dobok a serpenyőbe ropogósra sütöm a gombaszeleteket. Higyjétek el, valami brutálisan finom a vajon sült ropogós gomba. Nem elég, hogy a leves fő összetevője a gomba, hanem kell bele még több, hiszen abszolút más íze van a levesben lévőnek, mint a sült, ropogós feltétnek szánt gombának. Akkor pedig így rögtön három féle kiegészítés is lett hozzá, amivel egy teljes értékű ebéd, illetve egy vacsora is nyugodt szívvel letudható. 

Gombakrémleves:

Hozzávalók a leveshez:

• 2 üveg 280 grammos gomba (170 gramm a töltőtömeg) 
• 2 közepes hagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 ek. vaj
• 1 ek. teljes kiőrlésű liszt 
• 3-4 ek 20%-os tejföl 
• 1,5-1,8 liter víz
• só ízlés szerint (ehhez most azért nem írok mennyiséget, mert ezt mi egy picit sósabban szeretjük, és hát ugye egy leves mindenkinek egyénfüggő, mennyire sósan szereti (a levesek egyébként másképp hasznosítják a só mennyiséget, mint egy főétel, nekem tapasztalat, hogy az általános sózási szokáimhoz mérten jóval több kell leves készültekor)). 
•  1 mk. őrölt tarkabors

Hozzávalók a feltétekhez:

• 2 szelet tk. toast kenyér
• 2-2 dkg trappista sajt
• 1 ek. vaj 
• a 340 gramm össz mennyiségű gombából 40 gramm kell a pirításhoz, tehát majd a levesbe 300 gramm megy.
• 4 db mini virsli

Elkészítés:

• A hagynákat megpucolom, és pici kockákra vágom (a fokhagymát is). A vajat odateszem olvadni a lábasba, majd mikor már megoldvadt mehet rá a hagyma. Itt jön egy kis só, hiszen hamarabb elkezd összeesni a só hatására. Amikor már üveges a hagyma, mehe bele a fokhagyma, és a leszűrt üveges gomba is. Pár percig kissé pirítom őket, közben pedig már hozzáment a maradék só, illetve az őrölt tarkabors. 
• Felengedem 1,5 liter vízzel, és magára hagyom, hagy főjön. Közben kikeverem a habarást. A tejfölt, a tk liszttel, és 2-3 dl vízzel (folyamatosan adagolva, hogy csomómentes legyen a végeredmény) kikeverem. Közben azért rá-rá pillantok a levesre. Kikeverés után félreteszem. 
• Jöhetnek a feltétek. A sütőt 200 fokra előmelegítem, és a toast kenyereket félbevágom keresztben. Ráreszelem a sajtot, és mehet is be sülni, nagyjából 8-10 perc erejéig, míg szép piros nem lesz a tetején a sajt.
• A vajat egy tapadásmentes serpenyőben megolvasztom, és a vékony karikákra vágott virslit megpirítom benne. Amikor kész, jöhet a maradék gomba. Ha úgy ítélitek meg, hogy a virsli felszívta szinte az össze vajat, akkor a gomba előtt is tehettek még bele, hiszen a gombának picit több zsíradékra lesz majd szüksége, illetve türelem is kell hozzá bőven. Szóval, gombapiritás. A gáz a legkisebb fokozaton, és a habzó vajra mehet rá a maradék gomba. Nem kell folyamatosan kevergetni, de azért néha nem árt átrázogatni, vagy kicsit megkeverni. Fogjátok látni rajta majd a barnulást, hogy sül, viszont ne várjatok tőle nagy pirosságot. Azért árnyalatban természetesen jóval eltér majd az eredeti állapottól, és nagyjából már mikor picit sötétebb tónusú (cirka 30 perc után), akkor papírtörlővel fedett tányérra ki lehet szedni. Ezután a fölösleges zsír leitatás után fogja elérni a ropogós állagot. 
• Eközben a levesünk már szépen fő egy ideje, és már a pirítós is elkészült, éppen pihen. Jöhet a habarás. A biztonság kedvéért átkeverem a leveshez való hozzáadás előtt, majd szépen lassan, folyamatos kevergetés mellett beleöntöm. Újraforralom vele és a főzés része be is fejeződött. 
• Jön a turmixolás. Nekem botmixer van itthon, úgyhogy én azzal szoktam pépesíteni a leves tartalmát, de ha van turmixgépeket, abba is nyugodtan belemehet. Miután lepépesítettem, jöhet a tálalás, és a jóízű elfogyasztás. 

Ez a leves nem feltétlenül tipikus krémleves, hiszen a gombát lepépesíteni teljes mértékben még a botmixer sem képes, de ettől függetlenül az összhatás mégis semlyesen krémes és lágy. Persze, ha szeretnétek szöszölni vele, akkor szűrőn át lehet "passzírozni", de szerintem pont a leglényegesebb finomságot szednétek ki a levesből. 

Ha a virslis/pirított gombás verziót választjátok feltétnek, akkor először szedjetek levest, majd utána mehet rá a feltét. Jöhet a ropogós sajtos pirítós, és kész a lelket megmelengető, tökéletes leves. Egy harapás pirítós, egy kanál leves a feltétekkel, és robbannak az ízek. Nagyon erősen gomba íze van (sokkal másabbul érvényesül benne, mintha csak simán egy salátában, vagy rántva ennétek a gombát), ezért ha nem vágytok nagyon intenzív gomba ízre, de azért mégis csak gombaleves legyen, dupla mennyiségű hagyma, és csak 1 üveg gomba elég hozzá. 

 Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Nassolni mindenki szeret, de tényleg mindenki. Olyankor előtör az ember lányából a hörcsög üzemmód, és lelkiismeret furdolás nélkül tömi magába a rágcsálnivalót. Igen ám, de ez nem feltétlenül tesz jót a szervezetnek. Kérlek, hogy ne értsetek félre, nem vagyok én egészség guru, és nem is tervezek az lenni, de igyekszem/igyekszünk odafigyelni arra, hogy mit eszünk. Na nem mondom, hogyha vendégségbe megyünk, és megkínálnak valamilyen egészségtelen nasival nem fogadjuk el, szó sincs róla, örömmel eszünk belőle, de itthon semmi ilyen félét nem tartunk. Még pedig azért, mert akkor elkopna. Az lenne minden egyes nap a sorsa, hogy az esti sorozat, vagy film nézésénél folytonosan menne a rágcsáló üzemmód. És ezt nem engedhetjük meg. Ezért szándékosan, de nincs a boltban vásárolva ilyen. Nem és kész, punktum. 

Viszont ám mikor mégis előbújik a kisördög az egyik oldalon, és zokszó nélkül hajtja, pocakot is bevonva a buliba, hogy "Nassolj, tudom, hogy akarod, hiszen imádsz rágcsálni", akkor bizony elővesz a bizonytalanság. Amikor pedig ez elővesz, szüntelen elkezdek rágódni, hogy "Mit is kéne koptatni a sorozat előtt, hiszen nincs itthon semmi sem..." 

Aztán elkezdem bújni a netet, és sehol sem találok olyat, ami tetszene. De végképp semmi olyat, amitől mondjuk a szervezetem is hálás lenne. Ilyenkor már gőzerővel puffogok, hiszen a sugallat, amit pocak és a kisördög szüntelen hajt, egyre jobban érik és érik és érik. Már-már kezdem kivetíteni frusztráltságomat Férj irányába, mikor kicaflatok a konyhába, és "kicsit hangosabban" elkezdek kotorászni. Feltúrom a szekrényt hozzávalókat keresve, amiket össze lehetne dobni. 

Zabpehely mindig van itthon, de nem célzottan a zabkása miatt, mert a natúr verziót nem szeretjük, helyette inkább ezt a változatot készítem: Receptet ITT találtok hozzá. Sokkal inkább azért, mert nagyon sok mindenbe szoktam használni, akár durvára őrölt verzióban, akár csak őrlés nélkül (simán belerakom a késes aprítóba, amitől ugyan nem egy sima por állagú lisztem lesz, de azért egy elfogadható, icipicit darabos, home made verzió a végeredmény. Ebben az esetben is a zabhoz nyúltam, és gondolkodás nélkül tettem mellé a teljes kiőrlésű lisztet (szintén mindig van itthon, szeretem vegyesbe keszíteni a süteményeket, persze süti is van, amiben nem igazán illik, ott marad a fehér liszt). A hűtő felé vettem az irányt, ahol a sajt,némi vaj, tejföl és a tojás szintén első pillantás után már a pulton is landoltak. Kezdett körvonalazódni a fejemben, hogy ebből bizony valami nagyon jó dolog fog kisülni. 

Tudjátok, hogyha fűszerezésről van szó, cseppet sem vagyok rest, és itt sem kezdtem el aggódni azon, hogy mi van, ha csípni fog. Hát csípjen! Brutál erős chilipor elő (jó kis Emődi Apa féle még mindig (évekkel ezelőt kaptuk, de annyira brutális, hogy még mindig van belőle. Ha már egy késhegynyit teszek egy nagyobb adag ételbe, már huhogás van)), és a tál aljára már egy késhegy késhegynyiét bele is raktam. Ezekután elképzelhetitek mennyire csíp. A többi pedig már csak adta magát, így hát jöjjön egy nagyon jó, hirtelen felindulásból kitalált zabropogós recept. 

Zabropogós:

Hozzávalók:

• 150 g zabpehely
• 100 g tk. liszt
• 75 g vaj
• 75 g Maasdamer sajt (egyébként sima trappistával is megállja a helyét, de akkor csak ez volt itthon)
• 1 lapos ek. tejföl
• 1 db tojás
• Chilipor (ízlés szerint)
• 2 tk. só
• Tetejére szezámmag
• Nyújtáshoz sütőpapír

Elkészítés:

•  A vajat kissé megolvasztom (ne folyjon!), és hozzáadom a kimért liszt+zabpehely kombóhoz. Jöhetnek a fűszerek, majd tejföl, tojás, és a reszelt sajt. Kislyukú reszelőn reszeljétek le, mert ha nagyobb fajtán történik, nem lehet majd szépen elnyújtani, és csak néhol kikandikálnak majd belőle a sajtdarabok. Amikor minden hozzávaló benne van, begyúrom. Egy nagyon masszív, kemény, omlós tészta lesz a végeredmény. 
• 4 részre szedem, majd két sütőpapír között elkezdem kinyújtani. Azért sütőpapír, mert így nincs fölösleges plusz liszt, ami még plusz kalória lenne, már pedig ez egy egészségesebb nassolnivaló, vagy mi. Extra vékonyra nyújtom, majd derelyevágóval vékony csíkokra szeletelem. 
• A sütőt előmelegítem 170 fokra, alul+felül sütés, és légkeverés módban. Sütőpapírral bélelt tepsibe (új sütőpapír, nem jó azon, amin nyújtva lett) helyezem őket, kapnak egy kis tojásos kenést, és megszórom őket szezámmaggal. Mehetnek is be a sütőbe, ahol nagyjából 10 percig sülnek. 

A konyhában valami fantasztikus illat árad, és már mind a ketten ott toporgunk a sütő előtt, hogy ez de jó is lesz, (így visszagondolva konkrétan nyeltem egyet, hogy tényleg mennyire is jó :D ) konkrétan, mint a gyerekek. A film már bekészítve, és már csak a nasi hiányzik. Közben pedig pocak is békére lelt azzal a boldog tudattal, hogy nemsokára kap valami rágcsálnivalót, de közben mégis az egészséges keretek között, amit később a szervezetünk majd meghálál (legalábbis reméjük). 

Ebből a mennyiségből 4 felnőtt mennyisége készült, tehát mi sem toltuk be egyszerre. A maradékot szépen lezacskóztam, és így következő estére is megvolt a rágcsa. Azt hozzá kell tegyem, hogy mi ezt úgy ettük, hogy konkrétan vacsora helyettesítő volt, mert bőven jól lehet lakni vele.

Annyira jól ropog az egész, a pirult szezámmag a tetején, a maadsamer sajt különleges íze és a chilipor pikánsága adja meg azt, amit egy nem hagyományos rágcsától vár el az ember. Egyszóval, imádjuk. Az első készítés óta pedig már számtalan alkalommal készült el ismételten. Ezt egyszűen nem lehet megunni. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Nagy körözött imádók vagyunk és bár lehet, hogy nem a hagyományos módon készül ez nálunk, de számunkra ez nevezhető körözöttnek. Alapvetően kevés kalóriatartalma van, viszont mégis nagyon jól tud laktatni. A saját kis házi kenyererünkkel, amit megpirítunk, és a ropogós kenyérre kenjünk a fűszeres kis kencét, ah, egyszerűen tökéletes reggeli. Általában brutál fűszeresre sikerül (világba csíp), de amúgy is nagyon imádjuk a fűszeres ételeket, szóval ez nálunk csak plusz pont. 

Mindig úgy sikerül összedobni, hogy minimum egy adag marad vagy estére, vagy másnap reggelre az egyikünknek. Viszont most ezt tovább gondoltam. Ugyan nagyon jó lett volna, hogyha ugyanúgy piritóson végzi, mint a többi része, de mindenképpen akartam valami sósat sütni, és perpillanat abszolút nem volt kedvem a sima sajtos pogácsához. DE! Ha már beötlött a pogácsa gondolata, akkor gyosba megkérdeztem drága Férjuram, mit szólna hozzá, ha nekiállnék kísérletezni. Felvázoltam neki, hogy milyen eszement ötlet is futott át az agyamon. Először kicsit furcsállta, mondván nem e lesz túl intenzív íz ez egy pogácsának, de aztán jó érvelő képességemmel sikerült meggyőzni, hogy tuti lesz, ha elkészül. 

Gyorsan előkaptam Nagyi pogácsa alapreceptjét, és hát egyből nekiálltam begyúrni. Tudtam, hogy most a tejföl helyett a körözött lesz a "folyadék", ezért simán a tejfölt már ki is hagytam belőle, és így dagasztottam be. Olyan brutál fűszeres illat járta át a lakást, hogy húha. Ahogy kelt a tészta a körözött illata egyre jobban érződött, konkrétan már szerintem a nyers tésztából is érezték a szomszédok, hogy itt valami brutálisan fűszeres készül. 

Sokat hagytam kelni, tovább, mint a sima pogácsát szoktam, pont azért, mert a körözött több is volt, mintha csak sima tejföllel csináltam volna, és sokkal másabb lett a tészta állaga is, na meg a körözött valamiért sokkal hidegebb hatást keltett, mint simán csak a tejföl. Összességében 8,5 órát kelt. Egy munkaidőnyit. Munka előtt begyúrtam, majd szépen bebugyoláltam, és egészen a munka végéig hozzá sem nyúltam. És tudjátok mit? Bőven kellett neki ez az idő. Mire vége lett a munkanapnak, akkor láttam, hogy igen, most már jó lesz. Cirka háromszoros méretre kelt meg, és ugye ezután jött még a munka nagy része. Tudjátok milyen a pogácsával való viszonyom, zen állapot és miegymás. A legnagyobb lényeg pedig a hajtogatás. Attól lesz a pogácsa az igazi, és nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a tökéletesen szálaira szedhető pogácsától nincs is jobb. Ez a nagy titok. 

Körözöttes pogácsa:

Hozzávalók a körözötthöz: 

• 30 dkg túró
• 4 ek. 20%-os tejföl
• 1 kisebb fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 tk. őrölt kömény
• 1 késhegynyi csemege piros paprika
• 1 tk. fekete őrölt bors 
• 1 tk. só

Hozzávalók a pogácsához: 

• A körözött 1/3-a
• 65 dkg tk. liszt
• 25 dkg margarin
• 1 tojás
• 3 tk. só
• 50 g élesztő (felfuttatva 0,5 dl langyos tejben +csipet só és cukor) 
• Tetejére: Tojással való kenés, trappista sajt

 Elkészítés: 

• A körözötthöz hozzávalókat egy késes aprítógépbe rakom, és nagyjából egy fél perc alatt krémet készítek belőle. Általában még előző este szoktam megcsinálni, és éjjelre megy a hűtőbe, hogy reggelre még jobban összeérjenek az ízek, így másnapra megvan a tökéletes reggelinek való kence. Fentebb említettem, hogy ez nagyjából 3-4 adag szokott lenni, így a maradékból most a hirtelen ötletől vezérelve pogácsa hozzávaló lett. Nagyjából egyébként az 1/3-a maradt meg, de pontosan sajnos nem mértem le, így mennyiséget nem tudok mondani. A folyamat szinte ugyanaz, mint a többi pogácsánál. Lisztet elmorzsálom a margarinnal. Felfutatom az élesztőt, majd a lisztes margarin közepébe csinálok egy kis mélyedést. Mehet bele a só, a tojás az élesztő és a körözött. Elkezdem begyúrni. Először nagyon ragadósnak tűnik, szépen lassan jön majd le a kezetekről, és pici lisztet adhattok még hozzá, ha nagyon úgy érzitek, hogy szükséges. Rontani nagyon nem fogtok vele. Egy nagyon lágy, nem ragadós, formázható tészta a végeredmény. Letakarom, és 8,5 óráig kelesztem. 
• Mikor megkelt elnyúltom, hajtogatom, mindezt minimum 4 alkalommal. 2 ujjnnyi vastagra hagyom az utolsó nyújtásnál. Hajtogatás után szaggatom, formázom, két kezem között "söndörgetem", hogy magasabbak legyenek. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezem, megkenem tojással, majd reszelek rá sajtot. 160 fokra előmelegített sütőben, alul+felül sütés és légkeverés melett 25-30 percig sütöm. 

 Az illat, ami a sütés közben áradt a lakásban szerteszét, egyszerűen hihetetlen volt. Nagyon markáns, érezni lehetett ,hogy igen, ebben van anyag bőven, semmilyen fűszerből nem szenved hiányt. Alig vártam, hogy kisüljön, hogy megbizonyosodhassak róla, ugyan mibe vágtam már megint a fejszémet. Persze, kivettem a sütőből, és abban a szent pillanatban már vettem is el egyet, szétszedtem hűlni, és cirka egy perc elteltével már a felét vittem is Férjnek, hogy egyszerre kóstolhassuk meg. Azt kell mondjam, hogy imádtuk mind a ketten! A körözött markáns íze kicsit lágyabb lett benne, de még így is kellően fűszeres maradt, semmi sem hiányzott belőle. Vacsira sikerült is betermelni belőle, de hát hú, ha egyszer valami nagyon jó. 

 Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Legyen csodálatos évetek! 

Azt hiszem ez a legmegfelelőbb kezdése egy újévi bejegyzésnek. 2020 igen vegyes volt, megpróbáltató. Ha százalékolnom kellene, akkor azt mondhatom, hogy 60% megpróbáltatás, sírás és idegeskedés, lelkileg összetörés volt, viszont akadt 40% boldogság, új munka, új emberek, és a közös csodálatos kis életünk is remekül alakult. Tavaly haladtunk az otthonunk felújításával, és idénre még többet tervezünk ezzel haladni. Tervek végtelen tárháza áll a rendelkezésünkre, már csak a járványhelyzetnek kellene megszűnnie, és akkor még jobb lenne minden, még jobban tudnánk haladni. Hiszen a covid nagyon sok munkának keresztbe tett, ezért sem tudtunk annyi mindent kivitelezni, mint terveztük. Sebaj! Majd idén! Sok minden vár ránk, nagy "projektek", és mindenből a legjobbat tervezzük kihozni! Remélem, hogy a jövő évi évértekelő posztban hatalmas boldogsággal újságolom majd nektek az idei év fantasztikusságát. Kérlek legyél jó hozzánk kedves 2021! 

A blog történetében is történtek csodák, olyanok, amikről eddig nem is mertem álmodni. Ugyan csak virtuálisan, de nagyon sok jó embert ismertem meg a tavalyi év folyamán, akik segítettek abban, hogy igen, nekem ezt mindenképp csinálni kell. Megerősítettek benne, hogy ez vagyok én, és tudjátok, 10 éve koptatom már a billentyűzetet különböző felületeken, viszont ez volt az a felület, ahol végre fantasztikus örömök is értek. Szóval köszi blog.hu, hogy elismeritek egy-egy munkám, egy-egy cikkem a sok-sok olvasót hozó kiemelesékkel. Csoda ez a felület! 

Ha már emberek, és fantasztikus emberek, akkor Miadéle Hungary! Köszönöm, hogy csapattag lehetek, és megtoljuk ezt az évet, szárnyalni fogunk! Hiszen "Egyénileg egy csepp, Együtt egy óceán vagyunk"! <3 

Rengeteget tudnék még írni a tavalyi évről, viszont nem pont ez a bejegyzés célja. A karácsonyi hagyományunkat már ismeritek a Wellington formájában, viszont a szilveszteri/újévi finomságról még nem esett szó. Ezért itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy a lencsesalátámat megosszam veletek. Igazából két dolog az, ami állandó benne, még pedig a szószom, és a lencse. Volt egy idő, mikor nagy ívben kerültük a lencsét, de már régóta hű fogyasztói vagyunk köszönhetően annak, mikor évekkel ezelőtt barátoknál nagyon jó salátát ettünk belőle egy szilveszteri társasjátékozás alkalmával. Onnantól kezdve pedig abszolút szerelem van. Volt idő, mikor a tésztasalátámat kombináltam a lencsével, és egy igen laktató és ütős finomság lett a végeredmény. Tésztasalátát is csak ünnepekkor szoktam, azt is csak akkor, ha találok a boltban karácsonyfa alakú tésztát. Idén (akarom mondani tavaly (hú, ezt még szokni kell)) ez kimaradt, viszont így csak simán egy nagyon jó, kevésbé hízlaló saláta lett belőle. Viszont emellé kellett valamit még csinálni, és mivel Férj nagy szakértője a rántott-töltött dolgoknak, ezért a salátám mellé összedobott egy sajttal töltött rántott karajt is. A kettő együtt pedig egyenesen etette magát. Alapvetően szinte mindig 2 napra főzünk, és ez most sem alakult másképp, hiszen már szilveszter napján is ezt ettük, de a mai napra is maradt még. Konkrétan beindult a nyálelválasztásom, hogy rágondoltam, nemsokára eszünk belőle.  

Lencsesaláta és Sajttal töltött rántott karaj:

Hozzávalók a lencsesalátához:

• 25 dkg lencse (minimum 12 óráig áztatva)
• 1 nagy fej lilahagyma (hajszálvékony karikákra szelve) 
• 4 db főtt tojás
• 4 db babérlevél

Hozzávalók a szószhoz:

• 6 ek. tejföl
• 1 ek. majonéz
• 1 ek. mustár
• 2 tk. porcukor
• 1 tk. só
• 1 mk. fekete őrölt bors 
• 3 ek. olaj (nekem most csak simán napraforgó étolaj volt itthon)
• 2 tk. citromlé

Hozzávalók a húshoz:

• 4 szelet karaj
• 15 dkg trappista sajt
• Panírhoz: Liszt, tojás, tej, zsemlemorzsa

Elkészítés:

• Kezdem a sort a salátával. A lencsét készítés előtt minimum 12 órával beáztatom. Mikor már szépen megduzzadtak, akkor odateszem főni dupla mennyiségű vízben, mint a lencse maga. A főzéshez társítok babérlevelet és némi sót. Nem főzöm nagy lángon, mert könnyen letapad, és akkor lehet vakargatni a lábas aljáról majd a lencsét, viszont azért így is sűrűn megkavarom. Míg fő a lencse már a tojások is elkezdtek főni, szóval közben lehet készíteni a husit. A karajszeleteket vékonyra kell klopfolni, besózni, majd vékony, de több sajtszelettel megtölteni. Visszahajt, beplaníroz, duplán, majd mehet a hűtőbe pihenni egy órácskára. 
• Amikor a minden megfőtt, ami a salátába kell, akkor kihűtöm őket. Fontos, hogy minden hideg legyen, hiszen a szósszal másképp nem fogják szeretni egymást. És akkor szósz: Tejfölt, majonéz, mustárt összekeverem. Mehet hozzá a porcukor, só és bors, végül pedig az olaj és a citromlé. Gyönyörű, egységes, selymes szósznak kell lennie a végeredménynek, ami kissé édes, de érezni lehet a mustár keserűségét, valamint a citromlé savanyúságát. Minden tekintetben tökéletes. 
• A kész szószba beleteszem a lencsét, a vékonyra szelt hagymát, és a felkarikázott főtt tojást. Alaposan elkeverem, majd hűtőbe teszem pihenni. Amíg a saláta összeérik picit a hűtőben, sülhet a hús. Nem sok, de nem is kevés olajon, (nagyjából annyin, hogy mikor beleteszitek a husi feléig érjen fel), tapadásmentes serpenyőben lehet kezdeni sütni. Mindenképp extra forró legyen az olaj, és csak a legkisebb fokozaton süljön, hiszen nem csak az a cél, hogy csak a külső réteg legyen piros, hanem hogy a husi tökéletesen megsüljön, és a sajt is helyén maradjon a hús között, tehát ne folyjon ki. Nyilván van olyan, mikor fizikai képtelenség,mert trappista és trappista között is sok különbség van, de az esetek nagy részében szépen benne marad a sajt. 

És akkor nincs is más hátra, mint az, hogy megkóstoljuk, mit is alkottunk. A saláta elkezdett összeérni, ízekben nagyon ott van, a hagyma ropog, a szósz ízei a kóstolás közben szépen, megfelelő sorrendben debütálnak. A húst kettévágva a ropogós panír hangja, és a kifolyó sajt látványa, majd pedig az ízhatás teszi azzá, hogy azt lehessen mondani, ettől jobb újévi menüt el sem lehet képzelni. A két étel fantasztikusan kiegészíti egymást. 

Valamint pedig, ha szeretnétek még játszani a lencse gondolatával, és nem csak a saláta és a főzelék az, amit szeretnétek ma látni, enni, akkor csekkoljátok bátra a Lencsés pásztortarhonya receptemet. 

 Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Karfiolos pályafutásom nem olyan régi időre vezethető vissza, de abszolút nem bántam meg az elvem alkalmazását (új étel, jó illat, kóstolás). Először csak rántott verzióban szerettem, azt is csak frissen. Majd mikor lett elektromos sütőnk, akkor jöttek a különböző fortélyok. Ha maradt meg a rántott karfiolból, akkor muszáj voltam valahogy feldobni. Teszem hozzá azért nem kellett másnap, mert mikróban melegítve egyáltalán nem ízlett már. Viszont, ahogy meglett a sütő, és konkrétan mindent is ott melegítünk már inkább, mint a mikróban, így jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a megmaradt karfiolnak is ez lenne a sorsa. Közben én gondoltam egyet, és raktam rá egy kis tejfölt és sajtot, és konkrétan így "újrasütöttem". Született egy új finomság. Ebből kifolyólag pedig m inden alkalommal több rántott karfiol készül, hogy másnap ebben az új köntösben is ehessünk belőle. Tényleg egy egészen új étel született belőle. 

És ha így már "kétféle" karfiolos ételt is megeszek, gondoltam más formában is ízleni fog. Nagy mac and cheese rajongók vagyunk elég régóta már, és az a sajtszósz, amit szoktam készíteni a tésztához már nagyon sok egyéb ételhez is landolt, akár mint mártogatós, akár mint főszereplő. Jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ebbe a sajtos álomban sülne meg a karfiol? Viszont ezzel a gondolattal nagyon nem voltam még elégedett. Kellett még hozzá valami. Kicsit még táplálóbbra akartam, és ezáltal valamilyen húst még gondoltam hozzá. Pakolgattam a fagyasztónkban, és kezembe akadt egy csomag csirkemell. Bevillant, hogy ú, ez így tökéletes lesz, konkrétan egy önálló, teljes értékű étel lesz belőle. 

Mindenképpen terveztem fűszereket a csirkemellre, és már többször is készült ez az étel,  így többféle verziót is próbáltam már. Ebben a receptben most csak natúran (só és fekete bors) sütöttem le, minden zsiradék nélkül, viszont a minimális vajon sült, mézes-csípős fűszerkeverékkel fűszerezett hús is abszolút megállta a helyét, egyáltalán nem vette el a sajtszósz lényegét, hanem csak még jobban kiemelte annak karakteres ízvilágát. 

Ha kisebb karfiolt sikerül vásárolni, akkor valamilyen köretet mindenképpen készítek hozzá. Ilyenkor szokott előkerülni a párolt rizs/bulgur/hajdina/köles/quinoa fajta variációk tömkelege. Van, hogy megy hozzá még zöldségkeverék (van egy pár fagyasztott verzió, amit kifejezetten szeretek vásárolni), de olyan is van, hogy csak kukorica, vagy borsó párosul hozzá. 

Sajtszószos karfiol:

Hozzávalók:

• 50 dkg karfiol 
• 50 dkg csirkemell
• 5 dl főzőkrém
• 5 dkg vaj
• 1 ek. liszt
• só és bors ízlés szerint
• 4 dl tej
• 1 dl víz 
• 2 ek. tejföl
• 15 dkg trappista sajt
• 20 dkg mozzarella

Elkészítés:

• A karfiolt sós vízben megfőzöm. Hagyom kihűlni. Csirkemellet vékonyra szeletelem, fűszerezem, jelen esetben sóval és borssal, majd tapadásmentes serpenyőben olaj nélkül megsütöm. A sült csirkemell szeleteket a tepsi aljába rendezem és mehetnek rá a főtt karfiolrózsák. 
• Sajtszósz: FONTOS: a szószt végig a legkisebb lángon/fokozaton főzzétek! Vajat megolvasztom, hozzáadom a lisztet valamint sót és borsot, és alaposan elkeverem. Kortyonként hozzáadom a tejet, és folyamatosan kevergetem. Csak nyugalom, hirtelen nagyon elkezd sűrűsödni a tej adagolása közben, de a lényeg, hogy ne maradjon csomós. Mikor szép és egynemű sűrű szószunk van, jöhet a tejföl és a főzőkrém, valamint a víz is, amivel szintén alaposan elkeverem. Mikor már majdnem fő, akkor mehetnek bele a sajtok, természetesen reszelve. Hirtelen elkezd nagyon sűrűsödni, de így lesz a jó. Felfőzöm, és kész is. 
• A csirkemell és a karfiol már szépen berendezve a tepsiben, és már csak arra vágyakoznak, hogy nyakon öntsem a nagy mennyiségű, igazán nagyon krémes sajtszósszal. Először soknak tűnik majd, viszont sül majd el belőle, illetve a karfiol is fog felszívni bőven.
• 180 fokos sütőben, légkeverésen, de csak alul sütéssel 30 percig sütöm. 

Magában is teljes értékű étel, de mint fentebb is szóba jött, ha kisebb a karfiol, amit sikerül vásárolni, akkor kiegészítem valamilyen körettel. Természetesen nem csak a gabonafélék tesznek jó szolgálatot kísérőnek hozzá, így nyugodtan készíthettek hozzá egy ropogós és fűszeresen steakburgonyát is. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Nektek megvan az a pillanat mikor valaki nagyon válogatós? De tényleg annyira, hogy csak a fix berögzött ételeket hajlandó megenni? Na, hát itt vagyok én, aki ezt kinőtte. Jeee! Vagyis azért maradt némi heppem, de ahhoz képest, hogy gyerekként csak sajtot ettem sajttal, a zöldségek meg én rosszban voltunk, ahhoz képest ég és a föld. Szerencsére pozitív irányba változtam az évek alatt, és már azért rengeteg mindent megeszek. A paradicsom és hal (plusz egyéb tengeri herkentyűk) még mindig nem kedvenceim, illetve a zsíros húsokat sem preferálom, de azt hiszem ez egész elenyésző a gyerekkori rigolyáimat nézve. 

Tényleg sokat fejlődtem, és ahogy kezdett benőni a fejem lágya, úgy nyitottam egyre több étel felé. Bevezettem azt, hogy aminek jó illata van, az rossz nem lehet, így meg kell kóstolni (és most itt nevetek magamnak, hogy ez így eszembe jutott). Ezáltal az elv által rengeteg mindent sikerült megszeretni, és tényleg egyre több és több finomság volt az, amit ma már a kedvenceimnek tudok mondani. 

Azért is tértem ki erre, hiszen a most hozott receptből csakis a tarhonyát ette meg a pici Ilus. Se kolbász, se virsli, se lencse. Juj, hát hisz az utóbbi az zöldség... :D Utólag ebbe belegondolva borzasztó voltam, de azért kicsit vicces is. Mondjuk akadt pár harcom ebben a témában Apukámmal, de ezekre csak mosolyogva tudok visszaemlékezni. Kedvenc kérdés volt: "Kérsz x/y/z -t? Köszönöm, nem. Szeretem, de most nem kérek." Ez volt a speckó válaszom, ami azt takarta, hogy jaj, nem ismerem, nem tetszik, nem kell. Milyen finom kis köntös neki, ugye? (kackackac) Bocsi Apukám, ezt nem hagyhattam ki! 

Tehát, pásztortarhonya. Nálunk ez lencsés verzióban készül, ettől függetlenül az alap egyáltalán nem tartalmaz lencsét. Tudom, lencsét újév első napján kell enni, hogy sok-sok pénzünk legyen. Ott is szokott lenni, de azért ott más verzióban, ez pedig az évközbeni verziónk, illetve indokunk a lencsefogyasztásra. Egyébként tipikus bográcsos ételnek is lehetne titulálni, a bogrács külön egyedi zamatot ad neki, de otthoni körülmények között fazékban is fantasztikusan megállja a helyét. 

Lencsés pásztortarhonya:

Hozzávalók:

• 25 dkg lencse (24 órán át áztatva)
• 25 dkg tarhonya
• 1 szál csípős lángolt kolbász
• 4 pár frankfurti virsli
• 10 dkg szalonna
• ízlés szerint fűszerek (piros paprika, só, fekete és fehér őrölt bors, valamint őrölt köménymag)
• víz

Elkészítés:

• Első és legfontosabb tényező a lencse áztatása. Ez az-az étel, aminél előre kell gondolkodni, hiszen a lencsének minimum 12 óra ázás kell, de én inkább 24 óráig szoktam. 
• A szalonnát, kolbászt és virslit apróra vágom, majd a fazékba, amibe készül az étel kipirítom. Mikor már szép pirosra sült minden, papírtörlőre szedem őket. A hagymát kis kockára felvágom, és a zsírban, ami kisült a finomságokból, megdinsztelem. Mikor már kezd üveges lenni, félrehúzom a gázról, és hozzáadom a fűszereket.. Jön a tarhonya, kissé lepirítom a hagymával együtt. Mikor már rózsaszínr a tarhonya is, felöntöm forró vízzel, olyan 7-8 dl kell körülbelül. Fedőt teszek rá, és nagyjából 20-25 percig párolom, de azért néha átkavarom. Ezután jöhet a lencse. Alaposan átkeverem vele, ha igényel még forró vizet teszek hozzá, majd fedő alatt nagyjából még 15 percig párolom. 

Ugye nem is olyan nagy ördöngősség ez? Hatalmas kedvenc, gyorsan elkészül, és mindenki imádni fogja. Férj savanyúságot eszik mellé (mily meglepő, nálam az sem játszik) én pedig vagy valamilyen befőttet, vagy ha az nincs itthon, akkor pedig csak simán tejfölt. Mind a kettő abszolút illik hozzá. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

A tavaszi nagy karantén azt hiszem mindenkiből kihozta a péket. Még az is elkezdett otthon sütni,aki eddig sosem kapcsolta be a sütőt. Nálunk szerencsére ezzel nem volt probléma, hiszen mind a ketten imádunk szorgoskodni a konyhában, és ha kinyit a Hódi pékség, akkor aztán beleadunk mindent. Ez történt tavasszal is, hiszen újra elővettük a kis receptjeinket, amik bármilyen minimális viszonylatban is pékárú kategóriába sorolhatóak, és elkezdtünk sütni. 

Sült itt kérem szépen minden. mi szemnek és szájnak ingere. Bukták, kakaós csigák, sós mázas perecek, kiflik, zsömlék és különféle kenyerek is. Apropó kenyér. A saját kutyulós kenyerünket még tökéletesebbre fejlesztettük, és számtalan verzióban készült el. Ennek szeretnék majd külön posztot szentelni, hiszen igazán kis egyszerű dologról van szó. Konkrétan tálba kimér minden. kutyul, keleszt, süt. Ugye milyen egyszűnek hangzik? És az is! Ráadásul elég kalóriaszegény, tehát az alakjukra odafigyelők, akik kenyérhiányban szenvednek is nyugodtan ehetik. 

 A nagy kísérletezgetések közben pedig eszünkbe jutott, hogy egy croissant mindenképpen kéne csinálni. Sok-sok recept van az internet világában, és végül több receptről sikerült alkotni olyat, aminek a gondolata megtetszett annyira, hogy ezt a gyakorlatban is ki kellett próbálni. 

Sajtos croissant:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (Ebből nekem a fele kelt tészta süteményliszt)
• 3 ek. búzasikér
• 12,5 dkg vaj 
• 50 g élesztő (futtatáshoz 1 dl langyos tej, só és cukor)
• 2 tojás sárgája
• 3 ek. tejföl
• 5 dkg trappista sajt
• 1 ek. só

Töltelék:

• 10 dkg vaj
• 10 dkg sajt (ez esetben trappista, de vörös cheddar-al, vagy ementálival még zseniálisabb az eredmény)
• 1 tk só

Elkészítés:

• Az élesztőt felfuttatom (ugye szinte minden kelt tészténak ez az első lépése). A lisztet elmorzsolom a vajjal, és már itt hozzáadom a sót, illetve az 5 dkg reszelt trappista sajtot is. Amikor ez megvan, akkor mehet bele az élesztő,a tojások sárgája, valamint a tejföl is. Elkezdem gyúrni, és addig gyúrom folyamatosan, míg a kezemről le nem jött az összes tészta. Kicsit keményebb tészta a végeredmény, de mégis könnyen formázható majd. Magára hagyom kicsit, nagyjából 1 óra erejéig, hagy keljen szép nagyra. Mikor megkelt, jöhetnek a fontos lépések. 
• 1: Kétfelé veszem a tésztát, és egyesével nagyon vékonyra nyújtom. 

• 2: Jöhet a töltelék:  a 10 dkg vajat kissé megolvasztom (kenhető állagúra), majd teszek hozzá sót. Az olvasztott vajjal jó alaposan megkenem, és megreszelem sajttal. 

• 3: Szorosan és egyenletesen feltekerem pontosan úgy, mint mikor bejglit készítek. 

• 4: A tekerés után félbevágom a rudat, és elkezdem kinyújtani. Igen, tudom, fura, de ettől lesz olyan nagyon jó. Szintén extra vékonyra nyújtom, mint az első esetben is. 
• 5: Nyújtás után hatalmas háromszögeket vágok derelyevágóval, majd a szélesebbik végétől elkezdem szorosan feltekerni. Minél többször tekerem, annál szebb és rétegesebb lesz a belseje. Széleit kissé meghajtom, hogy croissant alakja legyen.

• 6: Tekerés után sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, és jön a kelesztés második fázisa. Konyharuhával letakarom őket, és kapnak még egy óra kelesztést. 

• 7: Az egy óra leteltével felvert tojással lekenem a kifliket, majd 160 fokos előmelegített sütőben, légkeverés nélkül, 40-45 percig sütöm. 

Mikor kész, és még forrón kettévágtok egyet, akkor majd ne ijedjetek meg, nem nyers, csak extrém vajas az egész, ezáltal sokkal másabb lesz a szerkezete belül. A végeredmény egyébként tökéletesen réteges, vajas álom, sok-sok sajttal megbolondítva, Egyszerűen tökéletes. Ez az a fajta pékárú kategória ami cseppet sem alakbarát. Viszont néha egy kis hedonizmus belefér, nem? Természetesen csak okos kereteken belül. 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

Az édesburgonyának ugyanolyan fantasztikus szezonja van télen, mint egy sütőtöknek. Persze nyáron is megállja a helyét grillezve, jó sok fűszer társaságában, de valamiért mégis csak télen esszük többet ezt a zseniális zöldséget. Számtalan formában szoktam készíteni, általában köretként landol valamilyen verzióban a tányéron. Sültkrumpli formájában zseniális, de az édesburgonya pite is, pirított gombával, és cornflakes bundában sütött husival is megadja a tökéletes vasárnapi ebéd hangulatát. 

Viszont elgondolkodtam azon, hogy milyen is lehetne, ha valamilyen süteménybe raknám bele, ezzel is újítva egy például egy hagyományos receptemen. A választásom Nagyi pogácsájára esett, úgy gondoltam, hogy tökéletesen megfér a tésztában maga az édeburgonya. Egyszerű vajas, szálai szedhető pogácsa az alaprecept, és tudjátok, ha én pogácsát sütök, akkor azt csak abszolút zen állapotban teszem. A léleknyugtató hatása egyenesen csodálatos ennek a süteménynek. Maga a készítés folyamata, a hajtogatás, a szaggatás, és végül a tökéletes pogácsa illat, ami bejárja a lakást, maga a csoda. 

Igazán egyszerű dolgom volt, hiszen egy tökéletes alaprecepthez csak egy ízesített, erősen fűszerezett pürét raktam, majd ugyanúgy begyúrtam, pihenni hagytam, és végül kisütöttem. Maga a püré nem igazi krumplipüré, hiszen sem tejföl, sem vaj nincs benne, csak natúran a krumpli van összetörve egy pici főzővízzel, így lesz tökéletesen krémes állaga, és szépen bele lehet majd dolgozni a tésztába. Természetesen a fűszerek garmadája nem maradhatott el, úgy gondoltam, hogy jól illik bele fekete és fehér őrölt bors, őrölt chili, csemege pirospaprika, és természetesen só. 

Az édesburgonya és a pirospaprika miatt gyönyörű színben pompázott a tészta mikor begyúrtam, és csak reménykedtem benne, hogy ez az erős narancsos szín megmarad, mikor kisülnek a pici kis pogácsák. Miután begyúrtam és "elküldtem" pihenni, bizakodva vártam a pillanatot, amikor kezdhetik neki a formázásnak, és meglássam, hogy mit is sikerült alkotni. A szokásos egy órára akartam magára hagyni a tésztát, de valami sugallat jött, és szólt, hogy 40 perc után valamiért menjek ki a konyhába, és nézzem meg. Ó, és milyen nagyon jól tettem. Konkrétan arra mentem ki, hogy lassan ki fog kelni a tálból. Gyorsan szóltam Férjnek, hogy: "Nézd, nézd nézd, mennyire menő már", ő pedig hatalmas vigyorral a fején konstantálta, hogy bizony tényleg menő, és igazán ügyes vagyok. 

Édesburgonyás pogácsa:

Hozzávalók:

• 65 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 10 dkg tejföl
• 20 dkg édesburgonyapüré (nagyjából 2 kisebb édesburgonyából)
• 1 tojás
• 3 tk. só
• 50 g élesztő (felfuttatva 0,5 dl langyos tejben)

A püré:

• 2 db kisebb édesburgonya főve
• 0,5 tk. őrölt fekete bors
• 0,5 tk. őrölt fehér bors
• 0,5 tk őrölt chili
• 2 tk. piros paprika
• 2 tk. só

Elkészítés:

• A pürével kezdem az egész műveletet. Megfőzöm a kockára vágott édesburgonyákat. Leszűröm, de egy pici főzővizet hagyok alatta, nagyjából 3-4 evókanálnyit. Krémesre töröm burgonyatörő segítségével, végül hozzárakom a fűszereket. Hagyom langyosra hűlni. Az élesztőt felfuttatom. Míg várok rá, addig elmorzsálom a vajat a liszttel, és hozzárakom a sót. Mehet hozzá a többi hozzávaló is. Tojás, tejföl, püré, élesztő. Elkezdem begyúrni. Nagyjából 10-15 perc erejéig folyamatosan gyúrom. Könnyen formázható, lágyabb tészta a végeredmény a püré miatt, de nem ragad, szépen egyben marad. Letakarom, és hagyom kelni. Fentebb írtam,hogy nekem 40 perc alatt tökéletesen megkelt, de ha úgy érzitek, akkor az egy óra hossza alatt sem lesz baja. 
• Miután megkelt, két ujjnyi vastagra nyújtom a tésztát, és 3x hajtogatom. Elnyújt, hajt, elnyújt, hajt, elnyújt, hajt és végül nyújt. Bevagdosom a tetejét (tudjátok, én "ütögetni" szoktam, cseppet sem kíméletes módon), kiszaggatom a legkisebb pogácsaformával, majd tojással lekenem. 160 fokra előmelegített sütőben, alul-felül sütés + légkeverés mellett 25-30 percig sütöm. 

A végeredmény pedig igazán nagyon tetszetős lett. Megmaradt egy kicsi a narancsos színből, ami azért elég szemet gyönyörködtető, és a szálaira szedhetőség is tökéletesen működött továbbra is a plusz hozzávaló ellenére is. Ugyan ez nem a tipikus lapos burgonyás pogácsa, de tökéletes egy vendégváró sós sütinek. 

 Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. 

A hagyományokról már meséltem nektek egy előző posztomban, amikor is a Wellington nevezetű ínycsiklandozó étel tökéletességeire tértem ki. Az arról szólt, hogy számomra fontos, hogy legyen saját hagyományunk, ma viszont arról lesz szó, hogy miként ápoljuk azokat a hagyományokat, amiket gyerekkorunkban kaptunk a szüleinktől/nagyszüleinktől. Ez a poszt most férj gyermekkorának az egyik kellemes emlékét idézi fel, még pedig a karácsonyhoz köthető Kakaós beglit. 

Míg nem ismerkedtünk meg, addig sose hallottam sehol erről a bejgliről. Nálunk mindig a sok-sok háztartásban fellelhető diós és mákos bejgli volt az, ami karácsonykor az asztalra került. Természetesen volt sok más finomság is, de ezek semmiképpen sem hiányozhattak. A dióval sose volt volt semmi bajom, bár ettől függetlenül bejgli fanatikus nem lettem. Persze elkopott belőle egy-két szelet részemről is, de a többit inkább meghagytam Papókámnak, mert ő viszont hatalmas fanatikusa volt (mondjuk ő neki konkrétan bármilyen sütit süthettem, sose mondott nemet semmire sem). A mákot pedig igazán sosem szerettem. 5 évente egyszer talán készül egy kis mákos guba, de ezzel le is van tudva a következő 5 évre. Közös nevezőnk, hogy nem csak én, de férj sem nagy mák szerető, így szinte egyértelmű volt, hogy nálunk aztán mákos süti biztosan nem fog készülni, főleg nem bejgli. 

Ahogy közeledett az első karácsonyunk, ugye úgy vágtam bele a saját hagyomány tervezésébe is, viszont mindenképpen szerettem volna a családjaink hagyományából is tovább vinni, így megkérdeztem a férjem, hogy neki mi volt az, ami a gyerekkori karácsonyokhoz köthető sütemény volt. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy bizony a legtutibb a kakaós bejgli volt. Ugyan az anyukája mindig készítette a hagyományos mákos és diós bejgliket is, ám mindig a kakaós fogyott el a leghamarabb, mindig arra jártak rá elsősorban. Ezekután pedig teljes mértékben előtört belőlem a gyermeki kíváncsiság, és tudtam, hogy nekem mindenképpen kell sütnöm ilyet. Azóta pedig minden évben készül ez a nagyon krémes, nagyon kakaós csoda. (Természetesen így a másik két verzió, a diós és mákos nálunk abszolút nem játszik szerepet. De, hogy mindenképpen legyen dió is használva az ünnepekkor, természetesen szoktam diós süteményt is készíteni.) 

Kakaókrémes bejgli:

Hozzávalók (2 rúdhoz):

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 2 tojás
• 5 dkg porcukor
• 50 g élesztő
• 2 dl tej
• Csipet só

Töltelék:

• 50 dkg vaj 
• 20 dkg keserű kakaópor
• 8 ek. porcukor

Elkészítés:

• Az élesztőt a 2 dl tejben pici sóval és cukorral felfuttatom. Közben a lisztet a szobahőmérsékletű vajjal elmorzsolom. Ezután mehet bele a cukor, tojás, a felfuttatott élesztő és a csipet só. Fakanállal elkezdem kikeverni, majd utána kézzel folytatom. Egy lágy, de egyáltalán nem ragadós tésztát kapok végeredménynek. Ezekután jön pedig majd a lényeg, a kelesztés. 3 lépésben történik majd mindez. Először mikor bedagasztom, akkor hagyom utána egy órát kelni. Kelés után átgyúrom, majd kap még fél órát. A fél óra letelte után pedig jöhet a nyújtás, töltés, tekerés, és még pihentetés. Szóval a tésztát felezem, így majd két bejglim lesz a végén. Kinyújtom fél ujjnyi vastagra, majd megkenem a töltelékkel.
• Apropó töltelék. A hozzávalókat felezem, és két külön tálkában keverem ki, így biztosan ugyanolyan mennyiségű krém lesz mind a kettő rúdban majd. Szóval a vajat kissé megolvasztom (nem kell teljesen, nem szabad, hogy folyjon, csak kenhető állapotúnak kell lennie) majd belekeverem a kakaóport és a porcukrot. Egy sűrű és selymes krém a végeredmény. Miután elnyújtottam a tésztát, megkenem a krémmel, majd szorosan feltekerem.
• Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, és ugyanígy elkészítem a másik rudat is. Itt jön a kelesztés 3. fázisa. Konyharuhával letakarom a tepsit, és még 1 órát kelesztem. Ez egy fontos lépés, emiatt nem szabad szétrepednie majd. Amikor véget ér a 3. kelesztési fázis is, előmelegítem a sütőt 160 fokra, alulsütés+légkeverés módban. A bejgliket tojásfehérjével lekenem, és irány a sütő, ahol 30 percig sütöm. Ekkorra lesz szép aranybarna a külseje. Sülés után teljesen kihűtöm, hiszen forrón nem lehet szépen szeletelni. 

 Az egyik legjobb bejgli, amit valaha ettünk. Kellően krémes, puha a tésztája, és egyszerűen eteti magát. A legjobb benne pedig, hogyha kicsit sokat sikerült sütni, akkor pedig sokáig el is áll. Akár 1 hétig is tökéletes puha marad, ha lezacskózzátok. Ilyenkor nálunk nincs más pékárú jellegű dolog, hiszen ez megy napokig keresztül reggelire, egy pohár karamellás tejjel. Egyszerűen nem lehet megunni! 

Nálatok milyen bejglit szokás sütni az ünnepekre? 

 Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.