Ha krémtúró, akkor nekem csakis a gyerekkorom jut eszembe. Vagyis az a verzió, amit akkor lehetett kapni a boltokban. A márkára már sajnos nem emlékszem, de tudom, hogy sárga dobozban volt. Kellően krémes, édes, és azt hiszem még valamilyen kekszes féle is volt belőle. Ebben sajnos halványak az emlékeim, és próbáltam már rákeresni a Google-ben, de sajnos ebben az esetben nem volt a barátom, nem találtam meg. Legalábbis egyik kép alapján se ugrott be az emlék, hogy igen ez volt az.

Férjem is mesélte már nekem sokat, hogy neki is kellemes emlékei vannak erről a sárga dobozos finomságról, és jó lenne még egyszer enni belőle. Viszont a mai krémtúrók között hiába keresgéltünk, egynek sem volt olyan íze, mint az emlékeinkben. Rengeteg félét kóstoltunk már, de nem történt meg az igazi ízélmény, amire mind a ketten emlékszünk. Én pedig emiatt gondoltam egyet.

Ugyan mennyire lehet nehéz ezt házilag elkészíteni? Elkezdtem egy kicsit kutakodni, mégis hogyan lehetne ezt kivitelezni, de sajnos nem találtam rá nekem tetsző alternatívát. Elkezdtem agyalni, hogy hogyan lenne a legtökéletesebb, közben pedig kapcsoltam olyan zenét, ami a gyerekkoromat idézte. (Ugye ti is hallgattatok Hupikék törpikéket? Szerintem a Makarónit mindenki ismeri, ha pedig nem, akkor tessék szépen meghallgatni, egy élmény, még így felnőtt fejjel is, ITT eléritek). Ciki vagy sem, néha jól esik a lelkemnek ez a fajta zenei stílus. Belül pedig táncra perdül az a picike Ilus, aki az anyukája pörgős szoknyájában ugrál a szobában. Ilyenkor mindig megrohamoznak az emlékek, és a lelkem egy darabját boldogság tölti el.

Ilyenkor egyébként a koncentrálás is jobban megy, tehát egy ilyen aláfestő zene remekül hat a gondolkodásomra, főleg ha még boldog emlék is társul hozzá. A fagyasztóban találtam egy csomag fekete ribizlit (egyik nagy kedvencünk), és kezdtem hozzágondolni a többit. Gyorsan megnéztem, hogy van e Itthon valamilyen keksz, és mázlim volt, maradt még némi háztartási, úgy gondoltam, hogy ez így már tökéletes kiindulási pont lehet a házi krémtúrómnak.

Pudingok között szétnéztem (rossz szokásom, mindig van egy rakattal, mert ha meglátok valamilyen új ízt, annak a kosárban kell landolnia, szóval néha egy egész pudingpor gyűjtemény halmozódik fel nálunk), és egyből egy vaníliát sikerült kivenni. Gyorsan át is futott az agyamon, hogy a gyermeki krémtúró is vaníliás volt, nem de? Aztán megerősítettem magam benne, hogy igen, biztosan az volt. Férjet nem kérdeztem meg, mert meglepetésnek készült ám, gondoltam, hogy mire hazaér egy fárasztó nap után a munkából, jól fog esni neki egy kis édesség. Jól sejtettem, abszolút telitalálat volt.

Házi krémtúró – 2 főre - :

Hozzávalók:

• 25 dkg zsírszegény túró
• 10 dkg fekete ribizli
• 12 db keszk (hozzáadott cukor nélkül, teljes kiőrlésű)
• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 3 dl tej és 1 dl víz
• Folyékony édesítőszer ízlés szerint (Nekem 4 tk. van benne összesen)

Elkészítés:

• A túrót villával áttöröm, majd hozzáadom a 2 tk. édesítőszert. Aki szeretné, az tehet bele plusz vanília kivonatot is a plusz ízek elérése érdekében. A pudingot megfőzöm az 1 tk. édesítővel, a tejjel és a vízzel. Teljesen kihűtöm. A fekete ribizlit is átforgatom 1 tk. édesítőben. hiszen számomra extrém savanyú volt. Ne értsétek félre, szeretem illetve szeretjük a savanyú ízt, de ez már annyira nagyon az volt, hogy úgy gondoltam egy kis édesítés nem fog neki ártani. A kihűlt pudingot és a túrót összekeverem, majd elkezdem a rétegezést egy kis üvegtálkában. A tálka aljára török 3 darab kekszet, megy rá a gyümölcsből, majd teszek rá a krémből. Addig folytatom, míg a hozzávalók el nem fogynak. A tetejére a megmaradt gyümölcsből pedig szív alakot formázok. Meglepetésnek szántam, ezért úgy gondoltam, hogy egy kis romantikus húzás abszolút belefér. Ha már lúd, legyen kövér, ugye? Miután elkészültem velük, 6-8 órát hűtőben pihentettem, hogy a kekszek megpuhuljanak, valamint az ízek is összeérjenek.

Elfogyasztása lassan, nyammogva, az ízeket élvezve ajánlott. Tökéletesen sikerült kis édesség lett, ami alakbarát is, hiszen teljesen cukormentes verzió. Azt hiszem ezek után a boltban nem fogunk venni krémtúrót, mikor igazán semmiség összedobni a saját verziót. Csak a pihentetés miatt hosszú a folyamat, de abszolút megéri kivárni. Természetesen sokféle verziót lehet belőle készíteni, lényegében bármilyen gyümölccsel megállja a helyét, ha pedig nem vagytok nagy gyümölcs pártiak, akkor pedig bátran lehet anélkül is készíteni, hiszen úgy is csodás.Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.