Alapvetően a zabkását magában (értsd: natúran elkészítve, vízzel főzve) nem szeretjük. Mindig tejjel készítem, és valami íznek mindig megy bele valamilyen puding. Csináltam már vaníliával, punccsal, és eperrel is. Viszont most új vizekre eveztem, így eljött a csokipuding ideje, amit felturbóztam némi forrócsoki porral. (Csakis igazi, nagy csoki kedvelők számára ajánlott ez a verzió!) 

Nem a hagyományos értelemben vett zabkása lett ez, hiszen olyan vétket követtem el, hogy bolti müzliből készítettem. Igen, jól olvassátok, müzliből. Sajnos igazán nagyon zabos, és ízeiben kissé furcsa müzlit sikerült vásárolni, de kidobni azért mégsem akartuk. Így Férjemnek jött az ötlet, hogy mi lenne, ha csinálnék belőle zabkását. Hisz zab van benne bőven (túlságosan is nagyon sok), na meg amiket amúgy a tetejére tennénk egyéb finomság gyanánt, az most mind benne van, és úgymond belefő. Kicsit furcsálltam eme ötletét, de aztán csak rábólintottam, hisz rossz nem lehet. Amúgy is szoktunk még rá tenni feltéteket (kókuszpehely, banánchips, mazsola, vörösáfonya, gyümölcsök, dió, mogyoró, mandula...stb. Igazából mikor mi.). Így viszont, mivel ezek konrétan mind benne voltak a müzlibe, így jóformán egy kis étcsokoládén kívül már más nem került rá. 

• A pudingot és a forrócsoki port, valamint a cukrot kevés tejjel csomómentesre keverem. Hozzáadom a müzlikeveréket, és a maradék tejet, majd ismét alaposan átkeverem. Kis lángon elkezdem főzni. Felfövéstől számítva nagyjából 5-10 percig főzöm folyamatos keverés mellett (látjátok majd, hogy a puding miatt elkezdett sűrűsödni, illetve a zab állagán is látszik majd, hogy teljesen átfőtt). Mikor kész, kiadagolom, majd még meleg a kására csokiforgácsot készítek az étcsokoládé kockákból. Ezekután pedig hatalmas vigyorral egybekötve, boldogan benyammogom.

Egy igazán laktató, és tápanyagokban gazdag reggeli ez. Kellő lendületet ad egy dolgos napon. Magyarul, pörögni fogtok, mint a ringlispíl.