Olyan Nagymamás ez a sütemény nem? Tipikusan az a fajta, amikor Mama veszi ki a sütőből a gőzölgő, csodás illatokat árasztó finomságot. Olyan, akár egy kalács, vagy egy bukta, de még hozzácsaphatnám a kakaós csigát is. Ezek mind azok, amik csak a nagymama kezei közül tűnnek tökéletesnek, és igazi szeretettel telinek. A nagymamák legjobb alkotásai. A tökéletes kelt tészta kicsit odafigyelős feladat, kellően gyengéden kell vele bánni, és akkor lesz perfekt. Konkrétan simogatni kell, szeretetet árasztani felé, és akkor meghálálja, hogy így bántunk vele. Szépen formázhatóvá válik, gyönyörűen megnövekszik majd sütés közben, és tökéletes ízeket fog produkálni, amikor megkóstoljátok. Nagyjából így tudnám jellemezni

Bár így, hogy batyunak írom nekem ez így kicsit furcsa is, hiszen Nagyim mindig papucsként emlegeti. Szóval nálunk ez csak túrós papucsként funkcionált. Amikor pedig ezt közöltem a Férjemmel, akkor kicsit furán nézett rám, hogy ugyan miről is beszélek? Miért pont papucs? És egyáltalán honnan jött ez? Egyáltalán nem is hasonlít papucsra. Aztán bevillant, hogy hát nem is batyunak volt hajtogatva Nagyikám kezei által, hanem ténylegesen hasonlított egy papucsra, hiszen a négyzet két széle volt csak összefogva, és nem mind a négy, ettől lett olyan papucs formája.

Ettől függetlenül én viszont most batyut készítettem, mert végül abban maradtunk, hogyha túrós a péksütemény, annak batyu alakja kell, hogy legyen. És itt jön a második tényező, amit fontos megemlítenem ebben az esetben. Nektek mazsolával vagy anélkül túrós batyu a túrós batyu? Elég sok olyan emberrel találkoztam már, akik nem szeretik a mazsolát, sőt más aszalt gyümölcsöket sem. Egy ideig picit hadilábon álltam én is vele, vagyis inkább azt mondanám, hogy volt egy időszakom, mikor egyáltalán nem ettem, de újra egymásra találtunk, és jelenleg semmi bajom a mazsolás édességekkel. A mazsola alternatívájaként szoktam alkalmazni ebbe is az aszalt vörösáfonyát, hiszen kinézetre abszolút mazsolára hajaz, ízben viszont teljesen más élényt nyújt, amikor eszitek. 

Túrós batyu:

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 12,5 dkg vaj
• 1 tojás
• 2,5 dkg porcukor
• 25 g élesztő (0,5 dl langyos tejben felfuttatom csipet só és cukor társaságában)
• 1 dl langyos tej
• csipet só

Töltelék:

• 25 dkg túró
• 2 kisebb méretű tojás
• 3 lapos ek. zsemlemorzsa
• 4 ek. tejföl
• 10 dkg porcukor
• 1 tk. citromlé
• 1 mk. vanília aroma
• 10 dkg mazsola / vörösáfonya

Elkészítés:

• Kezdő lépésként az élesztőt felfuttatom. Míg elkészül, addig elmorzsálom a lisztet a vajjal és a kevés cukorral. Mikor felfutott az élesztő, hozzáadom a vajas morzsához, beleütöm a tojást és a csipet só is belekerül. Elkezdem gyúrni, de már a kezemhez oda van készítve a langyos tej, amit folyamatosan adagolok a gyúrás közben. Nagyon lágy tésztája lesz, viszont nem ragad, ezt fontos megjegyeznem. Nagyjából egyébként úgy 10-15 percig kell gyúrni. Jöhet a kelesztési fázis, ami nagy kedvenceim közé tartozik, ha ilyen péksüteményekről van szó. Amikor tökéletesen be lett gyúrva, letakarjuk, és kap egy óra pihenőt, nem huzatos helyen.
• Itt jön a töltelék.. Ezzel csak annyi a dolgom, hogy minden szépen összekevertem mindent egy tálban, akkor hagyom addig pihenni, míg a tészta is kel, természetesen ezt hűtőben.
• Az óra leteltével pedig konkrétan lassan ki kell másznia a tálból, annyira megkelt már, tehát lehet kezdeni a második fázist. Lisztezett deszkán ismételten átgyúrom, nagyjából 5-10 perc erejéig, majd a deszkán letakarva pihen még 15-20 percet. 
• A második pihentetés után elnyújtom egy ujjnyi vastagra, és derelye vágóval négyzeteket vágok belőle. Nekem tenyérni méretű négyzetek szoktak lenni, ebből lesznek gigantikus méretű, gyönyörű batyuk. 
• 2 evőkanál tölteléket rakok minden kis négyzetemre, és a négy sarkát összefogva, középen picit megcsavarva batyukat formázok belőlük. 
• Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem őket (óvatosan, nagyon kényesek), és letakarva még pihennek sütés előtt 10-15 percet. Ezekután pedig lekenem őket tojással.
• A sütőt 165 fokra melegítem elő, alul+felül sütés, illetve légkeverés funkciót beállítva, és 25-30 percig sütöm. Szép aranybarna árnyalatúnak kell mindnek lennie a sütés után, teli rengeteg és finom túrókrémmel. 

Úgy gondolom, hogy az a fajta kelt finomság ez, amit szintén csak extra szeretettel lehet készíteni, mint a pogácsát. A kelt tésztáknak is kell az a türelem és a gyengéd bánásmód (na meg kelesztési idő bőven) amitől olyan tökéletesek lesznek, mint ha Nagyikáink adták volna a kezünkbe, csupa mosollyal az arcukon. Mert ugye mi is lehetne jobb reggelire, egy pohár kakaó társaságában, mint egy túrós batyu?  Van kedvenc péksüteményetek, ami a Nagymamátokra emlékeztet? 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.