A pogácsa mellett ez a következő abszolút favorit. Nagyon sok emlékem fűződik hozzá, boldog emlékek. Nagymama az anyukájától tanulta, mindig együtt csinálták. Ahogy ez a finomság sül a platnyin (*Átforrósodó vaslemez a tűzhely tetején), arra nincsenek szavak. Természetesen kivitelezhető platnyi nélkül is, hiszen évekig én is tapadásmentes serpenyőben sütöttem, de azért ez a vaslemez mégis megadja neki a plusz zsenialitást.
Mindig láttam Nagyitól, hogy milyen gyengédséggel bánik ennek a finomságnak a tésztájával. Kellően finoman nyújtva, törlőre kiterítve, majd szépen lassan sütve. Mivel neki nem a konyhában van a tűzhely, ezért mindig előre dolgozott, így könnyebb volt kivitelezni az egész folyamatot. Előre elkészítette a lisztezett deszkán a lángosokat, majd törlőruhára beborítva mindet szépen egymás mellé fektette. Fontos, hogy ne legyen egymásra pakolva, mivel igazán könnyen összeragad, és akkor lehet előről kezdeni az egész nyújtás folyamatot, plusz még akkor lehet lisztet is adni hozzá, és akkor már veszett fejsze nyele, mert nagyon lisztes lesz, és a végeredmény közel sem lesz olyan jó, mint az első nyújtásnál. Szóval mikor Nagyi kinyújtott mindent, akkor jött az én feladatom. Hosszú, lisztezett nyújtófára feltekertem egy darab tésztát, és vittem be neki a főzőfülkébe, ahol is óvatos mozdulatokkal kitekertem a forró vaslapra. Akkor tökéletes az eredmény, ha elkezd púposodni sütés közben, majd fordítás után végül teljesen felfújódni.
Nekem hatalmas szerencsém van, hiszen ezt mindig ketten csináljuk a Férjemmel. Szereti kivenni belőle a részét, én pedig szeretem, hogy együtt szorgoskodunk a konyhában. Alapvetően egyedül is lehet ezt csinálni, de azért mégis csak jobb, ha közben jókat beszélgetünk. Én így nem nyújtom ki előre az egészet, mindig csak azt a három darabot, ami vár a sütésre (mondjuk nem is tudnám nagyon hova tenni, panelkonyha, és bár sokkal nagyobb, mint az előző otthonunk konyhája, esküszöm, nem férek el a sok cuccal :)), és ugye ezek sem érnek egymáshoz.
Nagyi mindig azt mondta, hogy ez úgy az igazi, hogyha fokhagymás libazsírral van megkenve mindkét oldala, még rögtön forrón, mikor kisült. Sülés után akkor kenés, majd négyfelé hajtás. DE! Amikor szembesültem vele, hogy barátaink ezt nem így ismerik, akkor kicsit furcsán néztem rájuk. Férj gyerekkori barátja (konkrétan mondhatnám második testvérnek is a bátyja mellett) és kedves felesége (nekem is fantasztikus barátaim lettek az évek alatt) ezt nem így ismerték. Vagyis Gábor (Gabi) igen, mert neki is sokat csinált a Nagymamája, mikor gyermek volt, de Kati, aki Nyírségi leányzó, na náluk nem így volt szokás. Az elkészítésben nem volt változás, csak a fogyasztásban. Mikor kisült a lángos, Ők nem kenték meg semmilyen zsírral, főleg nem fokhagymával, hiszen édesen fogyasztották. Mégpedig szilvalekvárral. Az eredeti, késsel szeletelős, konkrétan fekete színű szilvalekvárral. Amikor Én ezt először meghallottam, őszintén, kirázott a hideg, és nem bírtam elképzelni sehogyan sem. És szörnyű vagyok, de azóta sem kóstoltam meg így (tudoom, begyepesedett gondolkodás, és elképzelés :)).
Amit még hozzátettem a fokhagymás libazsír mellé, az a tejföl és a sajt. Illetve volt már olyan is, hogy magkeveréket is pirítottam, egyedivé tette, és igazán nagyon jól illett hozzá. Ugye sülés után rögtön kenem, majd hajtogatom, viszont a fogyasztásnál kiterítem a tányérra, megkenem a tejföllel, és reszelek bele sajtot, majd feltekerem, mint egy palacsintát. Eredetileg nem így kéne fogyasztani, csak úgy, ahogy sütés után elkészítettem, de szerintem tökéletesen illik még hozzá pluszban a sajt és a tejföl. Hiszen a tejföl és a fokhagyma amúgy is nagyon jó barátok!
Krumplilángos:
Hozzávalók a lángoshoz- körülbelül 15 darabhoz - :
- 3 nagyobb darab krumpli (pucolva, kockázva olyan 50 dkg)
- 50 dkg liszt + még majd lisztezni a deszkát
- só
- A sütéshez tapadásmentes serpenyő vagy platnyi
Hozzávalók a kencéhez:
- 3 ek. libazsír/kacsazsír
- 1 fej fokhagyma (10-15 gerezd)
Elkészítés:
- A krumlikat pucolom, kockázom, sós vízben megfőzöm. Mikor megfőtt, alaposan áttöröm, majd teljesen hidegre hagyom hűlni. Fontos, hogy hideg legyen, másképp nem lesz jó a tésztánk. Mikor teljesen kihűlt a krumpli, akkor lassanként adagolom a lisztet. Krumplifüggő egyébként mennyi lisztet vesz fel. Van amikor csak 30 dkg megy hozzá, de van olyan, hogy ténylegesen szükség van az 50 dkg-ra is. Akkor jó a tészta, ha már nem ragad a külseje, a kezetekről lejött, de még lágy. Egy nagy hosszú hengert formázok belőle. és felszeletelem. Ebből olyan 13-15 db szokott lenni. Lisztezem a deszkát és a nyújtófát is, közben pedig már melegszik a serpenyő vagy a platnyi. Ha serpenyőben sütitek sem kell semmilyen zsíradék, lényeg, hogy tapadásmentes legyen (nekünk egy natúr tefal serpenyőnk van), viszont mióta Após volt olyan cukor, hogy vágatott nekem platnyit, azóta természetesen azon sütöm. Előtte viszont évekig a serpenyőben készült.
- Ott tartottam, hogy nyújtás. Konkrétan leheletvékonyra nyújtom (olyan 30 centis pizza nagyságúra), alaposan lisztezett deszkán és nyújtófával. Feltekerem a lisztes nyújtófára, és viszem sülni. A serpenyő/platnyi szélétől óvatosan kitekerem, és figyelek rá, hogy ne legyen benne gyűrődés/ránc. Ha van benne, akkor sincs semmi baj, csak a hirtelen melegtől már nem fogjátok tudni megigazítani. De ennyi szépséghibája legyen csak.
- Készítem a fokhagymás libazsírt. A fokhagymákat lereszelem. A zsírt egy kis lábasban megolvasztom, majd hozzáadom a reszelt fokhagymákat. Kicsit megfuttatom benne, hogy az ízek egymásra találjanak. Ahogy pedig sülnek a lángosok, úgy kenem meg őket ezzel a kencével, majd hajtom négyfelé.
Nagyjából ennyi lenne. Nem egy bonyolult étel, ezt egy konyhában kezdő is tökéletesen tudja kivitezni. Pici pepecsség azért van benne, hiszen a tészta állagán múlik minden, de ezen kívül abszolút kivitelezhető. Vendégvárónak tökéletes, higyjétek el, csak úgy kapkodni fogják az emberek! Valamint egy plusz tipp. Mikor ez a finomság nyáron készül, akkor úgy szoktam beidőzíteni, hogy maradjon akkorra is, mikor grillezünk. Ha ettetek jót. A sült grillkolbász, baconos virsli, vagy a grillezett sajt egyszerűen mennyien finom a fokhagymás lángosba tekerve. Maga az ízorgia.
Ettetek már krumplilángost?
Szoktatok készíteni?
Van/volt olyan családtagotok, aki ezt mesterien készítette?
Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.
Ölelés,
Ilus