Mindenkinek szüksége van egy kis feltöltődésre, és ezt mindenki másképpen szervezi meg az életében. Bár az éven ez kissé mindenhol átalakult. A terveink 90%-át keresztülhúzta a vírus, és másképp kell alakítanunk a kikapcsolódási lehetőségeinket is. Muszáj volt már valamerre mennünk (sok(k) volt mostanában a sokk), és elkezdtem keresgélni, mi is lehetne az-az opció, amivel kissé lazíthatunk. Mivel az ember jó barátja a Google, ezért az ott lévő programok között kezdtem kutakodni, mit is ajánl a hétvégére a nagy kereső. Így akadtam rá az étteremre, ami egy zenés estét hirdetett meg a facebook oldalán, még pedig az ÉnejkeljÉtek névvel ellátva.
Alapból nagy zene rajongó vagyok (legyen szó bármilyen énekes eseményről, műsorról, vagy csak szimplán egy rádió hallgatásról, a zene a lételemem, valamilyen zenének mindig muszáj szólnia (írni is így szoktam), szóval inkább ez most kissé nekem kedvezett, mint a Férjemnek, de ő is örömmel bólintott rá erre a programra, amikor felvázoltam neki.
Férj már 10 évvel ezelőtt járt ebben az étteremben, még pedig tesójának az esküvőjén. Tudom, 10 év hosszú idő, egy étterem életében is, de mint elmondta, a hely csak még fantasztikusabb lett ezalatt az idő alatt a tegnapi eseményt értékelve.
Kezdem a zenei részével, mert konkrétan csodaként éltem meg ezt az egészet. Szécsi Viktória énekesnő volt az est sztárvendége, akinek zseniálisan gyönyörű hangja van. Olyan dalokat énekelt, amik a szívemig hatoltak, és sírtam, nem tehettem róla, elárasztottak az érzelmek. Csupa örökzöldeket, amik bennem a gyermekkoromat idézték fel, pedig ezek nem is akkor voltak slágerek. (Háttérinfó: Nagyszülők állandóan zenés műsorokat néztek, valószínűleg innen a zene szerete, illetve az a jó pár énekkari év is közrejátszott ebben, amiben iskolásként volt részem. Imádtam énekelni (illetve imádok mai napig is, csak mivel nem volt foglalkozva vele komolyan, már sajnos sokat felejtettem, mert ezt is lehet, ebben is, mint minden másban is, ha az ember nem foglalkozik vele.) Köszönöm Viki ezt az élményt, gyönyörű volt!
17:00 órára volt foglalásunk, pontosan is érkeztünk (ugye ez azért alap). Az étterembe belépve engem megdöbbenés fogadott, a hangulat zseniális volt. Abszolút történelmi hangulat, mindenhol pajzsok, korhű öltözékek, kardok. Belépésünk után rögtön középpontba is kerültünk, szinte azonnal foglalkoztak velünk. Odavezettek az asztalunkhoz, és bő tájékoztatást kaptunk az estét illetően a kínálatról. Az esemény úgy volt meghirdetve, hogy látványsütés lesz, és mivel még nem voltunk ilyenen, gondoltuk hatalmas élmény lesz. Az is volt, nem csalódtunk. A szakács profi szinten tette a dolgát, abszolút nem zavarta, hogy körbeállva figyeljük minden egyes mozdulatát. A látványkonyha tényleg egy élmény volt, főleg ahogy ezt kivitelezték.
Nehéz volt választani a sok-sok finomság közül, de végül csak sikerült döntenünk. Rólam tudni kell, ahogy abszolút sajt rajongó vagyok, egészen tökmag korom óta. Így bármennyire is kacérkodtam az étlapon szereplő fantasztikus névvel ellátott ételekkel, megragadott az ÉnekeljÉtek kínálata, ami a "Mézen sült gomolya volt, kerti salátával". Szörnyű tulajdonságaim közé tartozik, hogy nem vagyok nagy salátás, és amúgy is steakburgonyára áhítozván, kicseréltettem a köretet, amit minden szó és felár nélkül kicseréltek nekem. Ezúton is nagyon szépen köszönöm! Férj úgy gondolta, hogy nem bír megbírkózni egyedül egy kétszemélyes csülöktállal (sajnos én nem szeretem a csülköt), ezért inkább az étlapról szemelt ki valami finomságot magának. Az ő általa választott gyönyör a "Malacnak oldala zsályával, kemencében lassan sütve, nyárson fűzve alma- koronával, Káposztával töltött burgonya lángossal" nevet kapta. Ugye milyen zseniálisan hangzatos? Hát még ha kóstoltátok volna is. Maga az ízorgia. Szokásom "lopni" Férj ételéből egy kis kóstolót, mint ahogy neki is az enyémből.
És akkor itt jön a számomra abszolút meglepő dolog. Elsőre kicsit sokkot kaptam, és nem is lepleztem ezt, de aztán mégis egy pozitív élmény lett. Ugyanis minden főétel kézzel fogyasztandó. Kés, illetve kanál állt ugyan a rendelkezésre, de ugye ezeket nem igazán lehet jól használni ilyen megkomponált ételekhez. A poén az egészben, hogy minden széken van szakállka. Amikor pedig szembesültem ezzel, akkor a jófej pincér a korhű ruhában "füligérőmosoly" közepette már a nyakamba is kötötte, felvázolva közben az étkek elfogyasztását. Én pedig nevetésben törtem ki, hiszen utoljára még gyerekként ettem kézzel. Szokatlan volt, és furcsa, de a végére megbarátkoztam vele, és egy örök élmény lett belőle.
Adagok tekintetében megfelelő volt minden, viszont mivel az étlapon a desszert szekció is eme csodálatossággal volt megfogalmazva, mint a többi étek esetében, így felkeltette az érdeklődésünket. Míg én valami olyanmire vágytam, ami egy kissé őszies, addig Férj maradt a klasszikus gyümölcsös, de mégis kakaós vonalon. Az Ő választása a "Király urunk kedvenc csemegéje erdei gyümölcs öntettel" nevű mámor volt, az enyém pedig a "Gesztenyével töltött palacsinta csokoládé öntettel, rummal lángoltatva" nevet viselte. Ebben az esetben is egyöntetű véleményünk, hogy maga a csoda volt mind a kettő finomság. Én még ilyen fantasztikus gesztenyekrémet nem ettem, szóval valahogyan muszáj lesz reprodukálnom itthon, így érik egy gesztenyekrémes sütemény.
Összességében pedig mindennel abszolút mértékben meg voltunk elégedve. Mind a kiszolgálás, mind az ételek minősége és mennyisége, mind pedig hangulat perfekt volt. 5-ből 5 pontot érdemel az étterem a listánkon. Visszatérünk még, hiszen jó pár dolog maradt, amit örömmel megkóstolnánk még. Ha pedig lesz még ilyen zenés csoda is, akkor pedig feltétlenül részt veszünk rajta, hiszen léleksimogató volt.
Ha kedvetek lenne egy kis történelmi hangulathoz, valamint ehhez illő finomságokhoz, bátran ajánlom figyelmetekbe az éttermet!
Ez a poszt #nemreklám #nemszponzorálttartalom , csak egy #vélemény .
Az étterem honlapja elérhető ITT.
Az étterem facebook oldala elérhető ITT.
Ölelés,
Ilus